Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
96 Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete törekvéseket ellensúlyozhatták; esetenként az amerikaiak is elővették érvként a wilson-i elveket9 10 11 12 * 14, (mindaddig, míg vissza nem vonultak a négyes bizottságból); a hangadó franciák azonban szinte minden esetben az utódállamok érdekeit védelmezték, s az elszigetelt kísérleteket lesöpörték a tárgyalóasztalról..Á9 Itt ütött vissza az is, hogy a Monarchia diplomáciai kapcsolatrendszerében a magyar ügynek nem nagyon volt gazdája, a dualista külpolitikát zömmel a bécsi udvar köreiben kinevelt diplomaták alakították, akik a magyar politikai élettel való kapcsolatukban - kissé szűklátókörűén - többnyire az akadékoskodást és a nemzeti önzést tapasztalták. A Magyar Királyság nemzetiségi elvei/törvényei a kor színvonalán álltak, de a helyi megvalósítás sokszor nagyon is bukdácsolt, s a magyarosítási túlzások erősítették a kisebbségi nacionalizmus terjedését. A békével foglalkozó magyar előkészítő szakértői bizottságnak több vízmérnök is tagja volt (Dános MiklósRépássy Miklós^, Schick Emil^, Tellyesniczky JánosViczián Ede^), akik a vízügyi szakmai kérdésekkel 9 Thomas Woodrow Wilsonnak, az Amerikai Egyesült Államok 28. elnökének 14 pontból álló- részben a nemzetközi jog új alapelveit jelentő - békejavaslata. A szenátus és a képviselőház közös ülésén hirdette meg 1918. január 8-án, az I. világháború befejezése, az eljövendő háborúk minden lehetőségének kizárása és Európa újjáépítése érdekében. (A Szerk. megjegyzése) 10 A magyarok sok tekintetben a „Prügelknabe'" (bűnbak) helyzetébejutottak, egyrészt azért, mert ellenei a győztesek táborában sikerrel hintették el azt a vélekedést, hogy a háború kirobbantásában a magyar politikusoknak meghatározó szerepük volt; másrészt azért is, mert a magyar diplomácia érdekérvényesítő lehetőségei minimálisak voltak, s az őket sújtó intézkedésekkel - rajtuk kívül - mindenki egyetértett. A helyzetet végletesen leegyszerűsítve: Magyarország akkortájt - történelme során nem először - nemzetközi értelemben közutálatnak „örvendett”. A helyzeten nem segített Apponyi érvelésének azon része sem, amely a magyarság kultúrfolényét hangoztatta a szomszédos nemzetekkel szemben. 11 Dános (Dauscher) Miklós (1863-1924), vízmémök, a vízjogi kérdések szakértője, a vízügyi szolgálatvezetője 1920-1921 között. 12 Répássy Miklós (1864-1955), mérnök, 1921-ben a vízügyi szolgálat vezetője. Tevékenysége elsősorban a halászat magyarországi fejlesztésére irányult. Schick Emil (1865-1930), mérnök, úttörő munkát végzett a Felső-Duna kisvízi mederszabályozásának megkezdésével. 1924-1925 között a vízügyi szolgálat vezetője volt. 14 Tellyesniczky János (1864-1938) folyammémök, a felvidéki folyószabályozási munkák szakértője, az első világháborút követően a minisztérium tiszai ügyosztályának élére került, majd a Vízépítési Igazgatóság vezetőjeként az 1924-1927 közötti években a hazai vízügyi szolgálat legfőbb irányítója volt. Viczián Ede (1872-1931) a Magyar Területvédő Ligában kifejtett tevékenységének elismeréséül a Magyar Békeküldöttségnek tagja, majd a gr. Apponyi Albert által vezetett delegáció szakértője lett. (Kenessey 1932) Megbízatásának mindezeken túl az is oka lehetett, hogy a század elején ő volt a hazai vízerőkészlet felmérésének irányítója, s az öt éven keresztül végzett munka során alaposan megismerte a Kárpátok hegyvidékét és annak vízrajzi viszonyait, amely területek utóbb - a békeszerződés értelmében - a szomszédos államokhoz kerültek. 13 15
