Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 97 foglalkoztak, valamint a tervezett nemzetközi vízügyi bizottság szervezeti megoldásait tekintették át. Közülük is kiemelendő Viczián Ede, aki végül a magyar delegáció vízügyi szakértőjeként kiutazott Párizsba is, s akiről nekrológjában Kenessey Béla kiemelte: „Az ő eszméi és javaslatai alapján, de gróf Teleki Pál szívós és kitartó munkája folytán belekerült a békefeltételek közé a híres 293. §., ami Magyarország vízrajzi egységét mentette meg.” (Kenessey 1932) Ha az ország vízrajzi egységét nem is mentették meg, mindenesetre elérték azt, hogy a békediktátum tekintettel volt az ország kiszolgáltatott vízrajzi helyzetére. (Persze ebben az is közrejátszott, hogy az utódállamok között nem csak „felvízi”, hanem „alvízi” országok is találhatók, pl. Románia mindkét tekintetben érdekelt volt, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság [1929-től Jugoszlávia] pedig - csakúgy, mint Magyarország - kifejezetten „alvízi” országnak számított.) A béketárgyalásokról készült beszámolók alapján megállapítható, hogy a vízrajzi egységre, vagy vízgyűjtő-területi megfontolásokra a győztes hatalmak nem sokat adtak, annál inkább fontosak voltak a határok meghúzásánál a vasútvonalak16, vagy a folyók, avagy kisebb vízfolyások, amik ilyen esetekben természetes határvonalként szolgálhattak. Tellyesniczky János (1864-1938) (A Magyar Vízügyi és Környezetvédelmi Múzeum gyűjteményéből) Viczián Ede (1872-1931) (A Magyar Vízügyi és Környezetvédelmi Múzeum gyűjteményéből) 6 Nem egy alkalommal az antant hatalmak képviselői számára elfogadható érvként használhatták az utódállamok, hogy ezekre azért is szükségük van, hogy az orosz bolsevista előrenyomulás ellen intézett hadmozdulataiknál csapataik gyors szállítását csak így tudják megoldani.
