Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)

2021 / 2. szám - Liebe Pál, Kumánovics György, Rózsa Attila, Szongoth Gábor, Tahy Agnes, Szöllősi-Nagy András, Csiszár Endre, Pump Judit, Lénárt László: A kutakkal kapcsolatos problémák a felszín alatti vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a vízvédelem területén. (Körkép és kórkép)

34 A kutakkal kapcsolatos problémák... Körkép és kórkép beavatkozó minden kútra, amely 1992. február 15-e után létesült (mélységtől és használati céltól függetlenül), már a létesítésekor engedélyt kellett kérni. A már ezt megelőző hatályos szabályozás szerint is engedélyköteles volt ezen vízilétesítmények építése, üzemeltetése (a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény szerint) néhány sekélymélységü kúttípus kivételével. A felszín alatti vizekre 1996-tól két törvény, a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi Lili., és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban Vgtv.) ad előírásokat. Az előbbi a víz, mint környezeti elem védelmével, az utób­bi a vízkészletekkel történő, hosszú távú fenntartható gazdálkodással foglalko­zik. A két törvény előremutató szabályozási szemléletét az is igazolta, hogy azo­kat 2003-ban csak kis mértékben kellett módosítani a 2000/60/EK Víz Keretirányelv (VK1) jogharmonizációja során. A VKI környezeti célkitűzésként meghatározza a vizek, víztestek jó állapotát, a hatévente felülvizsgálandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tartalmát, amelyek az állapot bemutatása mellett, a vízhasználatok gazdasági elemzésének eredmé­nyeivel együtt, a jó állapot eléréséhez szükséges intézkedési, valamint az állapot nyomon követéséhez szükséges monitoring programokat tartalmazzák. A VKI szerint felszín alatti víztestnek nevezzük a felszín alatti víznek egy víz­tartón vagy víztartókon belül lehatárolható részét. A víztestek egymással kapcso­latban állnak, és akkor vannak jó mennyiségi állapotban, ha a hosszú idejű éves átlagos kitennelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti víz­készletet, azaz a kapcsolódó felszíni víztestekben és a felszín alatti víztől függő ökoszisztémákban nem következik be jelentős romlás. A jó kémiai (vízminősé­gi) állapot alapkritériuma szerint a víztest kémiai összetételének olyannak kell lennie, hogy a szennyező anyagok koncentrációi ne haladják meg az előírt határ­értékeket, valamint ne okozzák a kapcsolódó felszíni vizek és védett területek állapotának romlását sem. A fenntartható vízgazdálkodás érdekében a VKI többek között előírja a fel­szín alatti vizek kitermelésének szabályozását10, beleértve a vízkivételek nyil­vántartását vagy nyilvántartásait és a vízkivételek előzetes engedélyeztetésének követelményét, valamint azt, hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika (díjak, járulé­kok, támogatások) biztosítson megfelelő késztetést a vízhasználók számára, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják. A szennyező fizet elv betartásának követelménye mellett a VKI hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók meghatározását írja elő az átültetett nemzeti rendelkezések megszegésének 10 VKI 11. cikk (3) bekezdése: “Alapintézkedések” a minimálisan teljesítendő köve­telmények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom