Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - A vízügyi igazgatás nagy egyéniségei - Váradi József-Szlávik Lajos: In memoriam VITUKI
164 In memóriám VITUKI A VITUKI végigjárta a magyar kutatóintézetek szokásos útját a rendszerváltás körüli időkben. Működési kereteiben a legfontosabb változást az jelentette, hogy gazdasági társasági formában, részvénytársaságként működött. Az ehhez kapcsolódó nyereségorientáltság, illetve a társadalmi közfeladatok ellátása, mint alapcél közötti ellentmondások feloldhatatlannak bizonyultak. A gazdasági társasági forma és az időközben formálódó egyéb gazdasági jogszabályok ugyanis „harapófogóba” szorították az állami alapfeladatokat is ellátó VITUKI-t, amire csak néhány példa: • A közcélú alapfeladatok — az állami reflexek folytán általában, de a konkrét költségvetési helyzet miatt különösen - alulfinanszírozottak. • Az általános gazdasági helyzet miatt (megrendelők hiánya, pénztelensége) a nyereséges kutatási feladatok szűkösek. • Az állami forrásokból, közcélra előállított adatvagyon és ismeretanyag társasági tulajdonná vált. • Az államháztartási törvény értelmében forrást, vagy eszközt költségvetési szervezet gazdasági társaságnak közvetlenül nem adhat át, az állami feladatok ellátására szerződést kellett kötni, amit tovább bonyolított a közbeszerzési törvény, és folytathatnánk a sort... Ezeknek a dilemmáknak az áthidalására viszonylag korán, már 1995-96-ban történtek törekvések a közhasznú szervezetté alakításra, ami azonban csak sajnálatosan elkésve történhetett meg; a VITUKI 2004. szeptember 1-től alakult át nonprofit közhasznú társasággá. Törvényi okok miatt bekövetkezett újabb változás volt, hogy 2009. február 23-tól a VITUKI-nak a gazdasági társasági működési formája nonprofit közhasznú kft. lett. Hasonlóképpen elkésve érkezett az „in house” vállalatba adás lehetősége. Gazdasági társaságként a VITUKI-t nem lehetett nevesíteni az ágazati „feladat-osztó” jogszabályokban, s ez is kedvezőtlenül hatott a megbízói körre. Az állami tulajdonú gazdasági társaságok automatikusan kettős irányítás alá kerültek, hiszen a tulajdonosi jogokat a különböző neveken futó állami vagyonkezelők gyakorolták, míg a szakmai felügyeletet a - változó elnevezésű - minisztériumok jelentették. A környezetvédelemmel és a vízüggyel kapcsolatos kormányzati intézkedések ’’improvizatív jellegét” mutatja, hogy a számos botrányban elhíresült Környezetgazdálkodási Intézetet (KGI) 2004-ben beolvasztották a VITUKI-ba. Ennek köszönhetően a VITUKI arculatától eltérő feladatokat kapott, mint pl. környezet-és természetvédelem, Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP), oktatási feladatok. Még bonyolultabb lett az irányítása is, hiszen a vagyonkezelő és a vízügyi ágazat mellett szakirányítóvá vált a környezetvédelmi ágazat is. A terhek enyhítésére tervező-, szakértő-, szolgáltató-jellegü tevékenységek szakadtak le a VITUKI-ról és váltak piaci szereplőkké, mint pl. a VITUKI Consult Rt. és a VITUKI Innosystem Kft.
