Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története

1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei

21

őszi árvizek egyaránt előfordultak. A Tiszán 1940-ben igen magas jégzajlásos árvíz, majd ettől magasságában nem sokban elmaradó tartós zöldár is kialakult. A jégzajlásos árvíz valamennyi mellékfolyón jelentkezett, a Hernádon és a Berettyón LNV feletti, a Bodrogon és a Sajón azt megközelítő szinttel.

12. 1941-ben a Tiszát az átlagosnál szintén nagyobb vízbőség jellemezte: januárban, februárban hóolvadásos árhullámok voltak, március-áprilisban egy kettős árhullám, májusban egy annál is magasabb zöldár vonult le, majd szeptemberben és novemberben is jelentős árhullámok alakultak ki. 1941-ben az év 210 napján volt a Tiszán, illetve valamelyik mellékfolyóján árvízvédelmi készültség, ebből 114 napon át III. fokozatban. Az egyidejűleg készültségben lévő védelmi vonalak maximális hossza elérte a Tisza-völgyi védvonalak teljes hosszának 80 %-át.

13. 1942-ben már mérsékeltebb, de még mindig említésre méltó tavaszi, hóolvadásos és jégzajlásos árviz vonult le a Tiszán ( Vágás 1982, Goda 1987).

14. Az 1947-48. évi felső-tiszai árvíz. 1947/48 fordulóján a háború után újjáépülő ország az első jelentősebb természeti katasztrófával kellett, hogy szembenézzen. 1947. december 21 -én a Felsö-Tisza vízgyűjtő területének erősen átfagyott felszínére jelentős mennyiségű hó hullott. December utolsó napjaiban azután egy heves ciklon váratlanul tavaszi meleget és átlagon felüli esőt hozott egy nyárias zápor formájában, s megindult a rohamos felszíni olvadás. A fagyott földön hirtelen lezúdult víz végigsöpört a Felső-Tisza völgyén, a vízgyűjtő felső vidékén utakat, vasutakat szakított át az árvíz és így hömpölygött le a Huszt alatti szélesebb TIs'za-völgybc s idézett elő a Felső-Tiszán egy minden addigit felülmúló árvizet.

A Tisza december 30-án szovjet területen, Tiszaújlak és Bökény között, mintegy 250 m hosszban átszakította a bal parti 7iLsza-töltést. A kitört víz az országhatáron a Batár bal parti töltését mintegy 4,5 km hosszban meghágta, majd át is szakította. A víz itt 8 000 ha területet öntött el, 4 községet sújtott. A víz több helyen is átszakította a Tivadar fölötti jobb parti töltést is - víz alá került a beregi öblözet. Négy egymást követő árhullám vonult le és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntötték - hatalmas pusztítást okozva: 17 800 ha, tucatnyi település került víz alá, három halálos áldozat volt; csaknem ezer lakóház összedőlt vagy lakhatatlanná vált, a viz szovjet területre is átömlött (Szlávik-Fejér 1998).

Az árvízkatasztrófának közvetlen következményei voltak a vízügyi szolgálatra nézve is: indokul szolgált, hivatkozási alapot nyújtott a szolgálat átszervezéséhez, a társulatok államosításához.