Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története
20 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz szinteket (Korbély, 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982). Az 1913. évi árvíz hatására kezdődött meg - viszonylag későn - a Tisza- Szamos-köz ármentesítése. 9. A tiszai árvizek történetében kiemelt figyelmet érdemel az 1919. évi Tisza-völgyi árvíz. A Tiszán az 1888. és 1895. évi árvizeket a legtöbb helyen felülmúló árhullám alakult ki. Rendkívüli árhullámok vonultak le a Tiszán, a Körösökön és a Maroson. Az árvizet a hóolvadással egyidőben megkezdődött tartós esőzések indították el. A Tisza Tiszafüred felett átlag 25 cm-rel maradt el az addigi legmagasabb 1888. évi árvíztől, míg lejjebb, egészen Szolnokig, átlag 50 cm-rel meghaladta a korábbi maximumot. A Körösökön levonuló árvíz is „ korszakos” volt, a Maros árvize viszont alatta maradt a korábbi csúcsnak; a Szamos áradása magas, a Bodrogé közepes volt (Korbély 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982, Fejér 2001). A tiszai árvízvédekezést nehezítették azok a harcok, amelyek a Tanácsköztársaság haderői és a román királyi csapatok között folytak, mert sok helyen a védelmi vonalat a tiszai töltések jelentették, amelyek így a hadműveletektől is sérültek. A szolnoki hidat ekkor robbantották fel. Csongrádon átszakították a töltést és hajókat süllyesztettek el. A város határában ekkor közel 30 km2 került víz alá. 10. Az 1931-32-es tél eleje hideg és száraz volt, a jelentősebb hótakaró csak február közepére alakult ki. Az 1932. évi Tisza-völgyi árvizet a március elején megindult olvadás és a március 15-18-án beköszöntött esős időszak váltotta ki. Ezt az árvizet is a hóolvadással egyidőben megkezdődött tartós esőzések okozták, hasonlóan az 1919. évihez. Jelentős árhullámok sorozata jelentkezett - sorrendben - a Körösökön, a Maroson és a Szamoson, valamint a Bodrogon. A Tisza árhullámának tetőző vízállásai Tokajtól Szegedig mindenütt néhány cm-re megközelítették a korábbi, az 1888., illetve 1919. évi maximumokat. Ennek ellenére az árvíz - elsősorban a Tisza-meder fokozódó beágyazódásának eredményeként - teljes egészében a fővédvonalakon belül és kártétel nélkül vonult le. A gátakkal akkor még nem védett borsodi nyílt ártéren viszont közel 90 km2 került víz alá (Korbély 1937, Károlyi 1971, Goda 1987). Az 1932. évi árvizet követően kezdték meg a borsodi nyílt ártér begátolását, az utolsó olyan ármentesítési beavatkozást, amely lényegesen csökkentette a folyó hazai nyílt árterületét. Ez az ármentesítési munka 1937-ben fejeződött be. 11.1940-1942. között emlékezetes árvizes időszak alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. Az árvizek magasságukkal is kitűntek, de elsősorban tartósságuk, számuk és megismétlődésük mértéke volt a rendkívüli. Ezekben tavaszi, nyári és
