Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)

Fejér László: Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében

8 Fejér László gazdasági szaklapba. Ezek az írások jó előtanulmánynak számítottak későbbi munkáihoz. Az igazán nagy feltűnést mindezek után az 1874-ben megjelent Műegyetem c. röpirata keltette, amely kemény kritikát gyakorolt az egyetem akkori oktatói karáról, külön kiemelve azt a tényt, hogy a tanárok többségének tudományos tevékenységéből nem futja jegyzetek, tankönyvek írására, tudásuk sok tekintetben elavult, s így a hallgatóság felkészülése nehézségekbe ütközik. Az akkori kultuszminiszter, Trefort Ágoston felfigyelt a fiatal mérnökre, s később földmívelésügyi miniszterként ő volt az, aki Kvassayt külföldi tanulmá­nyútra küldte. S ugyancsak Trefort nevéhez fűződött a műegyetemi oktatási rend­szer átalakítása, ami azt mutatta, hogy Kvassay kritikája nem volt hatástalan. Trefort Ágoston (1817-1888) A 25 esztendős, természettudományos érdeklődésű gépészmérnök, aki a magyaróvári akadémián mezőgazdaságtant is hallgatott2, a vízépítészettel első­sorban önszorgalmából, a külföldi és hazai szakkönyvek alapos tanulmányozása révén, ill. a párizsi École des Ponts et Chaussées hallgatójaként került kapcsolat­ba. Számos szakcikkben vizsgálta a talajvíz szerepét, a lecsapolások módszereit és hatékonyságukat a növényi kultúrák fejlődésének tükrében. Figyelmét nem kerülték el a sziktalajok problémái sem. 2 Kvassay eredetileg kérvényezte a minisztériumnál, hogy a külföldi kultúrmérnök intézmé­nyek tapasztalatait egy tanulmányút keretében vizsgálhassa meg, s a minisztérium ennek enge­délyezését ahhoz kötötte, hogy Kvassay mint „ösztöndíjas mérnök” az óvári akadémián egy évi tanfolyamot végezzen el (Kralovánszky-Ligetvári 2009).

Next

/
Oldalképek
Tartalom