Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése
A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 83 dést semmiképpen sem indokolhatta a foszforterhelés csökkentése, amely ráadásul a N/P terhelési arány növekedésével párosult. Ezért ésszerű az a feltevés, hogy a cianobaktérium előretörése egyfelől a nyári (július-augusztus) átlaghőmérséklet növekedésével (7. ábra), másrészt azzal függ össze, hogy a nyugati medencékben kialakuló tömegprodukció a diszperzió révén 25-30 nap alatt inokulálhatja („beolthatja") még a Siófoki-medencét is (Istvánovics et al. 2002, Koncsos 2003). Az ábráról az is jól látszik, hogy a C. raciborskii tömegprodukciók kialakulásának szükséges, de nem elégséges feltétele a magas vízhőmérséklet. A keleti medencékben a beavatkozások után megemelkedett biomassza P igényét zömében a belső terhelésnek kellett fedeznie. Medencénkénti minimális belső terhelés becslésünk (1980-1998) azt mutatta, hogy a Keszthelyi-medencében a belső terhelés átlagosan annyit változott a beavatkozások után, hogy pótolja a „kiesett" külső terhelést (AP beki i/AP B E= 1,1). A keleti medencékben a változás ennél sokkal nagyobb volt (Szemesi-medence: AP bek ö/AP B E=9,4, Siófoki-medence: AP bek ő/AP m =6,5) (Isti'ánovics et al. 2002). Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a Balaton egyes medencéinek viselkedése nem teljesen egyforma, a természetes trofikus gradienst az antropogén hatások felerősítették. Kelet felé haladva növekszik a medencék érzékenysége a tápanyagterhelés és a vízháztartás tendenciaszerű változásaira. Fontos következtetés, hogy a lepelkotrás nem tud lépést tartani a mozgékony foszfor természetes elöregedésének sebességével, ezért mára ez a beavatkozás szükségtelenné vált. 2.2. A Balaton ökológiai állapota A Balaton ökológiai állapotát három fontos élőlénycsoport, a fitoplankton, a Zooplankton és az árvaszúnyog fauna alapján értékeljük (G.-Tóth 2003, Padisák 2003, Specziár 2003). A halakkal azért nem foglalkoztunk, mert állományváltozásaikat legalább olyan mértékben befolyásolják a közvetlen beavatkozások (telepítés, halászat, horgászat), mint a vízminőség változása. 2.2.1. Fitoplankton. A beavatkozások hatását és a Balaton jelenlegi állapotát a faji szintű mennyiségi és minőségi adatok tükrében értékeljük. A hosszú távú adatsorok értékelését mindig nehezíti a koncepciók és módszerek fejlődése vagy csak egyszerű eltérése - ezzel kapcsolatban a háttértanulmány és az ott idézett irodalom nyújt bővebb információt. Célul tűztük ki, hogy az EU Víz Keretirányelv szellemével összhangban megfogalmazzuk a Balaton ökológiai célállapotát a fitoplankton vonatkozásában. A fitoplankton szerkezetváltozásai megerősítik, hogy a Balaton vízminősége javult a beavatkozások nyomán. Csökkent a cianobaktériumok aránya a nyári fitoplanktonban, tömegprodukcióik később jelentkeznek és rövidebb ideig tartanak. A Keszthelyi-medence fitoplanktonjának összetétele ma lényegesen közelebb áll a Siófoki-medence fitoplanktonjának összetételéhez, mint az eutrofizálódás időszakában. A fitoplankton szerkezetének bizonyos vonásai (pl. monomodális szukcesszió a nyugati medencékben, aggodalomra okot adó cianobaktérium fajok jelenléte stb.)
