Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 81 hozzáférhető foszforterhelés is (

Clement et al. 2000). Mivel a medencék közötti átfolyásból származó terhelés gyakorlatilag nem változott, a Keszthelyi-medencétől eltekintve a többi tóterület összes foszforterhelésének csökkenése valójában csak 30% körülire tehető. Az üledék mozgékony foszforkészletének évi 10%-os öregedése miatt a teljes hozzáférhető foszforterhelést az átfolyás nem érinti ilyen erősen. A keleti medencékben az évi átlag, különösen pedig a nyári (július-szeptember) átlag biomassza a beavatkozások utáni években határozottan nőtt, de még a teljes vizsgált időszakra átlagolva is enyhe (bár nem szignifikáns) emelkedést figyelhetünk meg (4. ábra). Ez a válasz nem felel meg a várakozásoknak. A Balatonban mindig léteznie kellett enyhe trofikus gradiensnek, amit a történeti adatok is alátámasztanak (G.-Tóth 2003, Padisák 2003, Specziár 2003). A trofikus gradiens antropogén hatásra bekövetkezett felerősödése a természetes eltérésekre szuperponálódott. A különbségekre gondolva nem meglepő, hogy a tavi foszforkoncentráció és az évi átlag biomassza közötti kapcsolat, amely a Keszthelyimedencében közel lineáris, a négy medencére értelmezve sokkal inkább logaritmikus összefüggéssel közelíthető (6. ábra). A lineárishoz képest lehajló görbe arra 0 50 100 150 200 Tavi foszfor P, (mg rrí

3) Idö (év) 6. ábra. Tavi foszforkoncentráció és az évi átlagos biomassza kapcsolata