Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 77 A 3. ábra a Kis-Balaton eddigi működését szemlélteti. Megállapíthatjuk, hogy a P eltávolítás szempontjából a rendszer a felső tározó beüzemelését követő időszakban működött a leghatékonyabban. A zalaegerszegi P kicsapatás bevezetése után a felső tározó P visszatartása a korábbi 50%-ról 20-30%-ra csökkent. A változást a P adszorpció elmaradása okozta, mert a tározóba befolyó víz foszfát koncentrációja az üledék-víz közötti egyensúly közelébe került (

Clement et al. 1998, Istvánovics-Somlyódy 1999). Az utóbbi aszályos években a P visszatartás tovább csökkent. Sok bizonytalanság és az elmúlt időszakban megfigyelt kedvezőtlen irányú változások ellenére (az üledék redox viszonyainak romlása és magas nyári foszfát leadás) a felső tározó működése kiszámíthatónak látszik: a P eltávolítás a mindenkori külső terheléssel arányos. Évi 11-12 tonna P terhelés fölött növekvő eltávolítási hatásfokot, alatta nettó kibocsátást várhatunk. Az Ingói-berek működése a Balaton szempontjából a kezdetektől fogva kedvezőtlenül ítélhető meg, mert a formált P eltávolítása ugyan magas, de a sűrű nádas foszfátot bocsát ki és alacsonyra csökkenti az ásványi-N/foszfát-P arányt. Ez elvben elősegítheti a Keszthelyi-medencében a cianobaktériumok elszaporodását. A két tározó együtt jelenlegi állapotában körülbelül annyi foszfort távolít el, mint a tározók saját vízgyűjtőterületéről érkező külső terhelés (3. ábra). 1.3. Csökkenthető-e tovább a külső terhelés? Ha a jelenlegi állapotot nézzük (III. táblázat), a hidrológiai tényezőket is figyelembe véve egy „átlagos" vízjárású évben 145 tonna ÖP kerül a Balatonba. Ebből 11 tonna a tisztított szennyvizekből, 34 tonna belterületi lefolyással, 74 tonna a mezőgazdasági hasznosítású területekről, 10 tonna a légkörből és 17 tonna természetes háttérterhelésként jut a tóba. Az utóbbin nem tudunk változtatni. A csatornázás-szennyvíztisztítás terén a további fejlesztéseknek a P terhelés változására gyakorolt hatása egyre bizonytalanabbul ítélhető meg. Furcsa paradoxon, hogy a csatornahálózat bővítésével, újabb, kis telepek építésével a felszíni vizek terhelése növekedhet, ha nem szigorítják a szennyvíztelepek összes P kibocsátásra vonatkozó előírásait. Ugyanakkor a csatornázással csökkenthető az illegális szennyvízbevezetések száma (pl. csapadékcsatornára való rákötés, szippantott szennyvizek 0 25 50 75 100 125 150 összes P Zalaapátinál (t a1) 3. ábra. A Kis-Balaton összes P terhelése