Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

76 Clement Adrianne-Ish'ánovics Vera-Somlyódy László szabálytalan elhelyezése stb.). Ezeket a pozitív hatásokat viszont nem tudjuk számszerűsíteni. Az utóbbi időszakban megvalósult programok megítélésünk szerint aránytalanul koncentráltak a vízgyűjtő parttól távolabbi kisebb településeire, mint a parti régióra, elsősorban az üdülőterületekre. A jelenleg érvényes (és több tekintetben ellentmondásos) csatornázási program megvalósítása, melynek tervezett beruházási költsége megközelíti az 50 milliárd forintot, a jelenlegi ÖP elfolyóvíz határérték mellett 6-7 tonna terhelés növekményhez vezet. Ha a fejlesztések a nagyon szigorú (0,5 mg/l) határérték betartásával párosulnak, akkor sem lehet a jelenlegi állapothoz viszonyítva 2-3 tonnánál nagyobb terheléscsökkentést elérni. Ugyanakkor a csatornázatlan területek szennyvíz eredetű foszfor terhelése becsléseink szerint a teljes vízgyűjtőről számítva sem éri el a 3 tonnát. Jelenleg a szennyvíztelepek többségén szimultán P kicsapatást végeznek, melynek hatásfoka optimális körülmények között 90%-os (Henze-Odegard 1994). Átlagos, 10 mg/l-es nyers szennyvíz ÖP koncentráció esetén ez 1 mg/l elfolyó ÖP koncentrációt tud tartósan biztosítani. Ennél jobb hatásfokot (pl. 0,5 mg/l-es ÖP elérését) csak utótisztítással (flotációs szűrés, homokszűrő, membrán) lehet elérni. Csupán két telep, a bővített balatonújlak-kéthelyi szennyvíztisztító és az új badacsonytördemici regionális szennyvíztelep alkalmas a 0,5 mg/l-es elfolyó ÖP-t biztosítani (K+K 2001). A csatornázás-szennyvíztisztítás terén jelentős terheléscsökkentés már nem várható. Ha az implementálás tökéletes, azaz a csatornahálózatot úgy bővítik tovább, hogy előbb minden (nagyobb) szennyvíztelepet korszerűsítenek, a jelenlegi terhelés maximum 30%-kal csökkenthető. Ha a fejlesztések során hibázunk, az eredmény 50%-os növekmény is lehet. A belteiiileti lefolyás a jelenlegi terhelés közel egynegyedéért felelős. A csapadékvizek tisztítására és a belterületi lefolyás szabályozására vonatkozó ismereteink szerint jól megtervezett, kivitelezett és karbantartott műtárgyakkal és szűrőmezőkkel reálisan 30%-os ÖP csökkentést lehet elérni. A mezőgazdasági terhelés várható jövőbeli alakulását, a tudatos beavatkozások és a tőlünk független tényezők hatását a legnehezebb megítélni. Ha az erózió csökkentés terén is előre tudunk lépni, további, maximum 30%-os terhelés csökkentés érhető el. Ha viszont - az elmúlt két évtizedhez hasonlóan - semmit nem teszünk, a terhelés akár meg is duplázódhat. A magyar mezőgazdaság fejlődésének iránya az EU csatlakozás küszöbén meglehetősen bizonytalan volt. Az EU frissen elfogadott közös agrárpolitikája a korábbinál nagyobb súlyt fektet a környezetvédelemre, beleértve a vízvédelmet is. A megvalósítás döntően támogatási-pályázati rendszerben valósul meg. A hazai felkészültség szintje ma nem ítélhető meg sem a központi szervezetek, sem a gazdálkodók esetében. Az, hogy ezt a lehetőséget milyen mértékben tudjuk felhasználni a Balaton tápanyagterhelésének csökkentésére, illetve a növekedés megakadályozására, azon múlik, hogy a vízgyűjtő gazdálkodói milyen ütemben és mértékben lesznek hajlandók és képesek eleget tenni a pályázati feltételeknek. A Kis-Balaton további sorsát tekintve szintén sok a bizonytalanság. Az alsó tározó el nem árasztott részének jövőbeli viselkedéséről az 1997-es felülvizsgálat