Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 49 Másik lehetőségünk az, hogy szekvenciális döntési módszerrel vizsgáljuk, vajon a jelenlegi vagy a feltevéseinknek megfelelően megváltozott éghajlati forgatókönyv érvényes-e? A módszer lépései (Koncsos-Honti-Somlyódy 2003, 2005): (a) Felállítunk egy hipotézist. A mi hipotézisünk az volt, hogy nem a klímaváltozás forgatókönyve érvényesül, tehát a tó vízkészlet-változása a jelen-generátorral kapott eloszlást követi. (b) Előírjuk, hogy mennyire akarunk biztosak lenni döntésünk helyességében. (c) Vesszük az első mért AS T értéket és kiszámoljuk, hogy ezt az értéket mennyire ítéli valószínűnek jelen-, illetve éghajlatváltozás-generátorunk. A kapott valószínűségeket elosztjuk egymással. (d) A hányadost összehasonlítjuk A és В döntési küszöbbel, melynek számszerű értéke attól függ, hogy mennyire biztos döntéssel elégszünk meg. Ha hányadosunk A-nál kisebb, elfogadjuk, ha B-nél nagyobb, elvetjük a vizsgált hipotézist. (e) Ha a hányados A és В közötti érték, vesszük a következő év megfigyelt AS T adatát és megismételjük a (c) lépést. A most kapott hányadost összeszorozzuk az előző lépésben kapottal. (f) Ha még mindig nem tudunk dönteni, újabb évvel lépünk előre és addig ismételjük a (c)-(f) lépéseket, amíg dönteni tudunk. Az ismétléseknél minden addig kapott hányadost összeszorzunk. Ezzel a módszerrel az éghajlatváltozás sokféle hidrológiai hatására vonatkozó kérdést vizsgálhatunk. Mi azt kérdeztük, hány egymást követő évben kell 0 és -10 cm/év közötti természetes vízkészlet-változást regisztrálnunk ahhoz, hogy nagyjából biztosak lehessünk az éghajlatváltozásban? Azért választottuk éppen ezt a tartományt, mert a TF 4 0 stratégia szerint az utóbbi három év adatai ilyenek voltak. A szekvenciális próba eredménye A és В közé esett, tehát a döntéshez tovább kell folytatnunk a megfigyeléseket. Ha azonban 2003-ban is a 2000-2002 közötti tartományban lesz a természetes vízkészlet-változás - ami pillanatnyilag nagyon valószínűnek tűnik - akkor B-nél nagyobb értéket kapunk és hipotézisünket el kell vetnünk, a megváltozott éghajlat forgatókönyvét kell elfogadnunk. Felismerhető-e hát az észlelésekből az éghajlatváltozás? Az első matematikai-statisztikai teszt azt mondja, hogy a 385 mm/év alatti természetes vízkészlet-változások alapján nem tudunk dönteni. A második szerint az idei év adatainak birtokában dönthetünk. Végeredményként ismét csak annyit állapíthatunk meg, hogy az éghajlat megváltozását a rendelkezésünkre álló módszerekkel még nem tudjuk bizonyítani, csak az éghajlat szélsőségeit tudjuk pontosabban körülhatárolni. 3.2. Vízszint-szabályozási stratégiák 3.2.1. Módszertani megfontolások. A TF (túlfolyó) stratégiák nem mindig megvalósíthatóak. A jelenlegi szabályozási rend alsó és felső szintet ír elő, a vízállás e két érték között ingadozhat. A felső szabályozási szintet az ár- és belvízveszély miatt kötelező betartani. Az alsó szint azonban nem azt jelenti, hogy a vizet ennyire le kell csökkenteni. Ezt az értéket csak azért írták elő, hogy figyelmeztesse az üzemel-
