Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 445 veszprémi káptalantól, s azt a malomgáttal együtt elbontatta. Ezzel egyidejűleg a társulat az egykori malom és a siófoki kitorkolás közötti 1,5 km-es csatornaszakaszt kiásatta és kiszélesítette. Ezzel a munkával vette kezdetét az a tudatos emberi beavatkozás, amely a Balaton természetes állapotának megváltoztatását indította el. 1847. A Sióberki Társulat hg. BATTHYÁNY Fülöp földbirtokostól megváltotta a mezőkomáromi Sió-malmot, majd azt elbontatta. 1851. Ferdinand MITIS, Magyarország műszaki igazgatásának átszervezésére küldött császári biztos elrendelte, hogy a műszaki hivatalok hat fő szempont szerint készítsenek egységes leírásokat a nagyobb folyókról, ill. vizekről, így a Balatonról is. 1852. ESTERHÁZY Pál herceg „a közérdekre tekintettel" önként elbontatta ozorai malmát, s ezzel a Sió-szabályozás útjából az utolsó akadály is elhárult. 1854. szeptember 14. Állami költséggel megkezdték a Sárvíz és a Sió vizeit a Dunába vezető új csatorna munkálatait. A Szekszárdtól a taplósi Holt-Duna medréig vezető 4 km hoszszú csatornát 1855. november 25-én adták át rendeltetésének. Ezzel a Sárvíz korábbi alsó szakasza 50 km hosszúságban holt mederré vált, s a Sárközt már csak a Duna árvizei ellen kellett megvédeni. 1858. május 28. A Sióberki Társulat beadványban követelte a Balatonból levezetendő víztömegek szabályozását és a szabályozhatóság érdekében a Sió torkolatánál egy zsilip felállítását. Még ugyanebben az esztendőben a soproni Helyhatósági Építési Osztály által jóváhagyott tervek alapján megkezdték a Sió-csatorna építését. 1861. december 4. A Balaton szabályozásával kapcsolatos ellentétes érdekek egyeztetésére az udvari kancellária ifj. gr. ZICHY Ferencet (1811-1897) bízta meg a vízszabályozási királyi biztosi feladatokkal. 1861. Átadták a forgalomnak a Duna-Száva-Adria vasútvonalat, amely a Balaton déli partján vezetett végig, s amelynek üzemeltetője a Déli Vasúttársaság volt. A vasúti forgalom megjelenése a tó partján egy új fejlődési szakasz kezdete volt. 1862. A Déli Vaspálya Társaság és a Balaton menti parttulajdonosok közösen elhatározták, hogy Siófokon - közvetlenül a közúti híd alatt - vízleeresztő zsilipet létesítenek, amely megakadályozza a tó magas vízállásának kialakulását.