Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából
446 A Ba l a t o n é s vízgyűj t őj e a Ví z ügyi Közleményekben (Bibliográfia) 1862. augusztus 28. A Balaton szabályozása tekintetében érdekeltek részére ifj. gr. ZICHY Ferenc, királyi biztos Balatonfüredre értekezletet hívott össze, amelyen megállapodás született a tó szabályozásával kapcsolatos főbb célok tekintetében. Ezek szerint a Balaton és a Sió mentén húzódó mocsarakat ki kell szárítani; a tó déli partján vezető vasútvonalat védeni kell az áradásoktól; a Dunát és a Balatont összekötő hajózható csatornát pedig meg kell építeni. 1862. november Siófokon felszerelték az első balatoni vízmércét, amelynek adatait azóta is folyamatosan jegyzik. A napi adatok 1876 óta állnak rendelkezésre. Feljegyzések szólnak ugyanakkor arról, hogy az 1800-as évek elején a FESTETICH-uradalom is elhelyeztetett vízmércét Fenékpusztánál, amelyet a balatonszentgyörgyi halászcéh tagjai olvastak le időközönként. Ezen csak a relatív vízszintkülönbségeket tudták regisztrálni, s az adatok nem maradtak fenn. 1863. Székesfehérvárott megjelent MICSKEY Imre ,A Sárrétség öntözése és csatornánk hajózási hasznosítása iránti nézetek" című tanulmánya, mely szerint a lecsapolást öntözésnek, vagy vízpótlásnak kell követnie. Javaslatára a Sárvizén nyolc duzzasztógátat építettek. 1863. április Kezdetét vette a Sió-csatorna ásása és építése, amelynek során a kubikosok mellett megjelentek a kotrógépek is. 1863. október 25. Ünnepélyes külsőségek között, a királyi helytartó gr. PÁLFFY Móric jelenlétében felavatták A CATHRY Szaléz svájci származású mérnök-vállalkozó által épített Sió-zsilipet, amely először tette lehetővé a Balaton vízszintjének szabályozását. A zsilip 13,3 méter széles, egyszerű faszerkezet volt, hét nyílással és mindössze 17-18 m 3 s1 vízleeresztő képességgel. Minden nyílásnak kettős, egy felső és alsó részből álló, lánccal mozgatható rekesztő táblája volt. A Sió-zsilip üzembe helyezésével megszűnt a Balaton természetes vízjárása és mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle. 1864. A Balaton kikötői közül elsőként megépült a siófoki, a Balaton egyik legrégibb és legnagyobb állandó (nyári és téli) hajókikötője, a balatoni hajózás egyik központja. Megépítését megelőzően a tó somogyi partja mentén egyszerű kőmólók nyúltak be a megfelelő mélyvíz vonaláig, s a kikötést facölöpös hidak tették lehetővé. A kezdetleges építményeket a Balaton jege évről-évre megrongálta, több esetben megsemmisítette. Helyreállításukról kezdetben a hajózási társaság, később a vármegye gondoskodott. Egy állandó és védett kikötő létesítésére legalkalmasabb hely természeti adottságainál fogva Siófokon a Sió kitorkolási szakasza volt, s így mikor a tó vízszint-szabályozását szolgáló Sió-zsilip elkészült, az érdekeltek haladéktalanul
