Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 425 hítési erőfeszítések sem vízbő időszakban, sem vízhiány esetén nem nyújtanak teljes megoldást. Az intenzív víztelenítés pedig hozzájárul a térségi vízháztartás tartós egyensúly-vesztéséhez, a vízhiányos időszakok növekedéséhez. Hosszú távon tehát indokoltnak látszik az aktív tájhasználat helyett az adottságokhoz jobban igazodó gazdálkodás. Ez az új típusú tájhasználat a vízellátottsághoz jobban igazodó termelési szerkezet és haszonvételek alkalmazását, és az ezt szolgáló élőhelyi feltételek rehabilitációját is jelenti. Olyan kultúrnövények élőhelyét kell megteremteni, amelyek a jelenlegi gazdasági eredményekkel összemérhető, azokat elérő haszonnal termelhetők. A kérdés tehát összetettebb, nem csak technológiai váltást, hanem a termelés, feldolgozás, értékesítés, piackutatás és a támogatási rendszerek felhasználásán alapuló komplex tevékenységet jelent, biztosítva a föld használóinak a jelenlegit elérő, kevesebb kockázatot tartalmazó és hosszú távon fenntartható megélhetési forrás kilátásait. Becslést végzünk a művelési ág váltásra javasolt területek jövedelmezőségére, művelési költség adataira és területhasználat váltással járó gazdasági következményekre. A területek kijelölése során a következő szempontokat vettük figyelembe: - Korábbi információk alapján vízkárveszélyesnek nyilvánított terület. - A Sió és Nádor közötti keskeny sávban található terület, amelynek víztelenítése árvíz idején gazdaságosan nem oldható meg. - Helyszíni bejárás és térképi információk alapján mélyfekvésű, esetleg medermaradvánv, náddal, sással benőtt terület. - Fekvéséből, alakjából és nagyságából következően víztelenítése nem gazdaságos (Adánd térsége, a Kis-Koppány torkolata menti területek). - A területek összefüggő láncot alkossanak, egy későbbi Duna-Balaton zöldfolyosó lehetséges elemeiként. 5.2. Várható károk A területhasználat-váltásra javasolt 1502 ha a vízkár-veszélyes Sió menti összes terület (2552 ha) 59%-a. Az átlagos művelési szerkezetet figyelembe véve, az érintett területek 79%-a (1187 ha) szántó. A területre jellemzőek a kisgazdaságok (20 ha alatt); az átlagos területméret 5-10 ha közötti, ezek részmunkaidős árutermelő kisgazdaság. A felmérések szerint egy hektár mezőgazdasági területre 22 800 Ft, egy munkaerőegységre 511 ezer Ft, egy gazdaságra pedig 506 ezer Ft adózás előtti eredmény jutott átlagosan. A jövedelmezőség szintje más alternatív befektetési lehetőség hozadékát figyelembe véve is rendkívül alacsony. Száz forint termelési értékre 8,3 Ft adózás előtti eredmény jutott; az össztőke jövedelmezősége 5,0%, a saját tőkéé 5,3% volt. Az adózás előtti eredmény és a személyi jövedelmek együttes összegéből 949 ezer Ft esett egy éves munkaerőegységre. Bár e mutatók értéke is az elvárható - az alternatív befektetési lehetőségekhez viszonyítva versenyképes - szint alatt marad, tovább rontja a jövedelmezőségi helyzetről alkotott képet az a körülmény, hogy a kimutatott eredmények valójában az elvárható személyijövedelem egy részét is magukban foglalják, hiszen a ténylegesen elszámolt bérköltség az egyéni gazdaságoknál mindössze 432 ezer Ft/év volt egy munkaerőegységre