Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

426 Dr. Szlávik Lajos-Sziebert János-Dr. Váradi József-Zellei László (mindössze 36 ezer Ft/hó). így az egyéni gazdaságok átlagában a kigazdálkodott bruttó eredmény egy jelentős része szükségképpen a személyes fogyasztást és nem a termelés fejlesztését szolgálta (AKI 2003). A termelési költség átlagértéke 2002-ben 96 000 Ft volt. A kárt okozó vízeresz tések mértéke és valószínűsége ismeretében a 10 évenként várható 50 m

3/s a felső és középső szakaszon jelentősen meghaladja, az alsó, Simontornya-Pálfa közötti szakaszon eléri a károkozási küszöb értékeket (VÍZ-INTER 2001b). A gazdálkodók feltételezett kárának meghatározásához figyelembe kell venni, hogy gazdasági eredményeik, a kimutatott alacsony bérhányad következtében megélhetési költségeik egy részét is magukban foglalják. Önmagában tehát a kimutatott jövedelem pótlása kártérítés címén nem jelent valódi kompenzációt. Az átlagos eredménnyel (17 891 Ft) megnövelt termelési költségként képzett területegységre jutó átlagos árbevétel (114 468 Ft/ha) figyelembe vételével 10 évenként a terület 50%-át érő károk teljes kompenzációja ebben az esetben 67,9 millió forintot tesz ki. A 2002. évi adatok alapján végzett becslés értéke, figyelembe véve a költségek és bevételek gyors növekedését, valamint a következő 10 évre előre vetítést, 100-200 millió Ft közötti nagyságot érhet el. Összevetve a 10. ábrán előállított védekezési költség függvénnyel az 1998-2001. évek közötti periódusra meghatározott, becsült védekezési költség - 50 m

3/s vízeresztési hozam esetén - 30 millió Ft. Az ágazati költségviszonyok hasonló változását feltételezve, a védekezési költség várhatóan 100 millió Ft alatt marad. A károk kompenzálására és a kárenyhítésre fordítandó kiadások együttes értéke 10 éves átlagban tehát a valóban elérheti a 200-300 millió Ft közötti nagyságrendet (VÍZ-INTER 2001a). 5.3. A területhasználat váltás lehetőségei A területen jellemző kisgazdaságok működésük során kimutatott gazdasági eredményeikben és költségszerkezetükben érzékelhető módon alacsony jövedelmezőségűek, ugyanakkor megélhetést, jövedelempótlást biztosítanak 296 tulajdonos és családtagjaik, közel 1200 ember számára. Adósságállományuk jellemzően alacsony, ugyanakkor fejlesztési képességük - tekintetbe véve a kis méretet, a hitelképesség hiányát - nem teszi lehetővé az önerős beruházásokat. Az alacsony intenzitású és termelési költségű, biogazdálkodás jellegű termelési módok gyors növekedését tapasztaljuk, nem elsősorban termelői oldalról, inkább az így előállított termékek iránti kereslet intenzív növekedése által kiváltva. Magyarországon a teljes mezőgazdasági terület 0,6-0,7%-án folyik biotermelés, jelenleg számos gazdaság az átállás 2-3 éves periódusában tart, a biotermelés tehát várhatóan nálunk is dinamikusan növekvő ágazati terület lesz. Gazdasági és szociális fenntarthatósága rendszeres támogatással biztosítható. A vízkár-veszélyes területek 3%-a erdő, 13%-a rét, legelő és 5%-a nád, sás, vizes területrész. Kézenfekvő az erdő és rét területek növelése. A területhasználatváltással járó erdőtelepítés egyszeri beruházási költsége 300-400 eFt/ha, éves művelési költsége 150-200 eFt/ha, amely vágásérettségig számolva elérheti a hektáronkénti 3,5-4 millió forintot. Rétművelés esetén az egyszeri beruházási költség a fen-