Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata 391 Ion 15-15 nyílással. A 12 m széles kamra ideiglenes elzárása acélszerkezetű betétgerendákkal oldható meg. A leeresztő és a hajó zsilipet - a hozzájuk csatlakozó burkolt mederszakasszal és a Balatonkilitinél épült mederduzzasztóval együtt - a 4/1986 (X. 11.) OVH rendelet értelmében kiemelt jelentőségű vízi létesítményként kezelik és ellenőrzik (KDT VÍZIG 2001). A siófoki leeresztő- és hajózsilip állapotát évtizedeken át alapvetően meghatározta a háborús körülmények közötti (1941^17) szakszerűtlen átépítés, melynek következtében a munkahézagokon bejutó víz a belső felületeken megfagyott és a beton porózussá vált. A műtárgyon végzett jelentősebb felújítások az alábbiak voltak: - 1964-ben a kamra fala mögé vízzáró vízüveget sajtoltak, - 1966-ban bentonit besajtolást, majd cementlé injektálást végeztek, - 1975-1978 között lőtt betontechnológiával vasbeton javítóréteget hordtak fel a belső felületekre, míg a külső részen bentonitos besajtolást végeztek. A fenéklemezen a két legnagyobb repedést injektálták és osztóhézaggá képezték ki. Az utolsó javítás óta eltelt időszak alatt a műtárgy fenntartására fordítható öszszegből csak a legszükségesebb munkákat lehetett elvégezni. A Siófoki-vízlépcsőt - melynek ma már a leeresztő- és hajózsilipen túlmenően szerves része a siófok-kiliti mederelzáró műtárgy, illetve a műtárgyak közötti böge is - a 4/1986. (X. 11.) OVH sz. rendelet alapján kiemelt jelentőségű vízi létesítményként kezelik. A nagyműtárgy megfigyelési program keretében a 2001-4. években végzett részletes vizsgálat-sorozat a két fő műtárgynál (hajózsilip, leeresztő zsilip) hívta fel a figyelmet a súlyos betonfelületi és szerkezeti hiányosságokra. A leeresztő zsilip elméleti kapacitása 80 m

3/s, azonban az eddigi legnagyobb vízeresztés csak 60-65 m

3/s volt, amelynél erős rezgés volt tapasztalható. Ennek pontos okát (műtárgy szerkezeti probléma vagy a meder visszaduzzasztó hatása) jelenleg még nem ismerjük, ennek eldöntéséhez részletes vizsgálatokat kellene elvégezni. Az azonban egyértelműen rögzíthető, hogy mielőbbi teljes felújítás szükséges, mert így a nagyműtárgy nem tudja betölteni a feladatát. A Balaton többlet vizeinek leeresztésére felhasználható szerkezeti elemek részletes hidraulikai vizsgálata legutóbb 1997-ben volt (THESIS 1997). Ennek keretében ellenőrizték a leeresztő zsilip kapacitását, és foglalkoztak a hajózsilipen történő vízeresztés lehetőségeivel is. A siófoki műtárgyak segítségével a jelenleg engedélyezett + 100 cm-es maximális balatoni vízállás mellett 80-100 m

3/s - szükség esetén akár 120 m

3/s vízhozam is - leengedhető lenne a tóból. Hogy erre - a rendelkezésre álló adatok alapján - mindmáig mégsem került sor, annak oka a szakértői vélemények szerint nem a műtárgyaknál, hanem a Sió-csatorna mederviszonyaiban keresendő. A meglevő siófoki műtárgyakkal tehát a leeresztési igények a tervezett változások után is kielégíthetők. A maximális vízállás 10 cm-es növelése a jelenlegi helyzeten csupán annyit módosít, hogy a műtárgyak azonos beállítása mellett 2-3 m

3/s-mal nagyobb vízhozamok engedhetők le.