Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata

390 Dr. Szlávik Lajos-Sziebert János-Dr. Váradi József-Zellei László Ezek a szivattyúállások a belvíz-, illetve szivárgó csatornák torkolatainál helyezkednek el, zsilipes csőátereszekkel egybeépítve. A Sió alacsony vízállása esetén, vagyis vízeresztés-mentes időszakokban a belvíz gravitációsan jut a Sióba. Vízeresztéskor a zsilipek lezárásra kerülnek, így a vizek csak átemelő szivattyúkon keresztül juthatnak a befogadóba. Ez az üzemi állapot a jövőben mind gyakoribb lesz, hiszen a magasabb balatoni vízszinttartás miatt a vízeresztés igénye csapadékosabb időben szinte azonnal jelentkezik, ugyanakkor ilyen esetben telnek meg a belvízcsatornák is. A szivárgó csatornák a vízeresztéskor az átszivárgó vizeket gyűjtik össze, tehát csapadékos időben - a vízeresztés hatására - azok is megtelnek. A szivattyúállások üzemelésekor szerzett kedvezőtlen tapasztalatok az alábbiak: - A szivattyúállások - a múltban történt alacsony elhelyezés miatt - az átemelési vízszint alatt helyezkednek el, így az üzemeltető kénytelen a szükségesnél alacsonyabb vízszintet tartani ahhoz, hogy egyáltalán kezelni tudja a szivattyúkat. - A szükségesnél több szivattyúzás indokolatlan többletterheket ró az üzemeltetőre. - A jelenleg alkalmazott Ganz típusú szivattyúk - melyeket Csepel típusú motor hajt meg - gyártása rég megszűnt, s így alkatrész utánpótlása egyre nehézkesebb. Ez komoly karbantartási problémákkal jár. - Az állandóan helyszínen tartott szivattyúkat rendszeresen rongálják, megcsonkítják. Állandó őrzésük, a jelen vízügyi létszám mellett, megoldhatatlan. A szivattyútelepek célja, az üzemeltetés és a kapcsolódó költségek, a keletkező károk viselése régen vitatott kérdés. A kezelői feladat átadására több kísérlet történt még az 1980-as években, de már az akkori (régi) termelőszövetkezetek sem voltak hajlandóak ezeket átvenni. A fel-fellángoló peres ügyek kapcsán szintén felajánlották a telepek átadását, illetve a közös üzemeltetést, de ettől mind a magánszemélyek, mind az új termelőszövetkezet mereven elzárkóztak. A meglévő 5 szivattyútelep - a Földhivatal nyilvántartása szerint is - a Sió része, így a kezelőnek gondoskodnia kell az átépítésről. Egy megemelt szintű terepre kerülnek áthelyezésre az átalakított épületek és az új mobil szivattyú gépegységek. Összegezve, a szivattyúállások jelen műszaki állapotukban nem tudják megoldani feladatukat, ezért a balatoni vízeresztések esetén állandósultak az üzemeltetési problémák. Ezt tetézi a Sió melletti termőföldek elmúlt évek során végbement tulajdonosváltása is, mivel az esetleges belvízkárok érzékenyebben érintik az új tulajdonosokat. Ebből fakadóan állandó pereskedésben áll a Sió-csatorna, s így a szivatytyúállások üzemeltetője a parti tulajdonosok jó részével. 1.3.2. A siófoki leeresztő és hajózsilip állapota és azok működtetési körülményei. A Balaton többletvizeinek levezetése kizárólag a siófoki kikötőben levő műtárgyakkal, elsősorban az erre a célra épített leeresztő zsilippel oldható meg. Az 1946-47-ben épült és 1975-76-ban felújított zsilip 2x4 m nyílású, billenőlappal ellátott tábla, alatta süllyesztett utófenékkel. A vízeresztést alsó átbocsátással végzik, a már említett szabályzatban (VÍZITERV 1977) rögzített előírásoknak megfelelően. A hajózsilip a leeresztő zsilippel egy időben, attól Ny-ra, egy erre a célra kialakított különálló csatornában épült. A leeresztő zsiliptől egy osztósziget választja el. A zsilipfők támkapus kialakításúak, a töltő-ürítő rendszer pedig, oldalcsatornás, mindkét olda-