Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szlávik Lajos-Sziebert János-Váradi József-Zellei László: A Sió-csatorna mederrendezésének vizsgálata
388 Dr. Szlávik Lajos-Sziebert János-Dr. Váradi József-Zellei László mája a Sió menti mély területek elvizesedése. Bár a gondok régóta ismertek - néhány esetben már peres ügyekhez is vezettek - a jelenség átfogó vizsgálatára még nem került sor. A mély területek elvizesedését részben a felszíni vizek mederbe jutásának kedvezőtlen feltételei, részben a Sió medréből érkező fakadóvizek okozzák. Mindkét probléma visszavezethető az érintett területek terepszintje és a mederbe li vízszintek közötti jelentős különbségre. A hossz-szelvény adatok és az előzőekben ismertetett vízlevezetési kapacitás-számítások eredményeinek felhasználásával hasznos következtetések vonhatók le a vizsgált környezeti probléma jellegére és súlyosságára vonatkozóan. A vízeresztés környezeti hatása a 100 cm-es szabályozási szint esetén. A nagyvízi helyzetet jellemző mértékadó árvízszint vonala végig a mentett oldali mély területek terepszintje felett halad, ilyenkor tehát a vízfolyás mentén teljesen megszűnik a felszíni vizek gravitációs bevezetési lehetősége, és az ártéren mindenütt számítani lehet fakadóvizekre is. A kis- és középvízi helyzetben történő vízleeresztésnél - amikor a vízfelszín közel párhuzamos a mederfenékkel - az említett probléma szakaszonként eltérő vízmélységek, illetve vízhozamok fölött jelentkezhet. A balatoni többletvizek levezetése kapcsán elsősorban az utóbbi esetek vizsgálata fontos, hiszen míg az árvízi körülmények között keletkező károkat a mély területek tulajdonosai az érvényben levő előírások (46/1999. és 120/1999. Korm. rendeletek) szerint egyértelműen viselni kötelesek, addig a vízeresztések esetében ugyanezt az elvet a tapasztalatok szerint már jóval nehezebb érvényesíteni. (Megjegyezzük, hogy itt még nem merült fel a művelési ág váltásának gondolata.) A felszíni vizek bevezetése szempontjából a kis- és középvízi határértékek a terepadatok ismeretében aránylag könnyen megállapíthatók. A rendelkezésre álló térképi adatok alapján végzett közelítő számítások szerint a mélyterületek gravitációs lecsapolásának felső határát jellemző mederbeli vízmélységek és vízhozamok: - a felső szakaszon 1,4 m, 8 m 3/s - a középső szakaszon 3,0 m, 38 m 3/s - az alsó szakaszon 3,8 m, 41 m 3/s - a torkolati szakaszon 5,1 m, 170m 3/s Középvízi körülmények között ezekhez a vízhozamokhoz 8, 36, 31 és 150 m 3/s-os balatoni vízeresztés tartozik. A fakadóvizeket okozó magas talajvízszintek kialakulásában elsődleges szerepe van a siófoki vízeresztéseknek, még ha az a mellékvizek nagyvizei miatt néhány napos megszakításokkal történik is. A mederbeli változásokat a néhány száz méterre levő kutakban mért nyomásszintek minimális időkülönbséggel követik. A kutakban mért nyomásszint-maximumok 0,7-1,2 m-rel alacsonyabbak a Sió vízállásának adott szelvényre vonatkozó tetőzésénél. Mindezek, valamint az átlagos mély területi terepszintek figyelembevételével a fakadóvizek megjelenésére jellemző mederbeli vízmélységek és vízhozamok: - a felső szakaszon 2,2 m, 18 m 3/s - a középső szakaszon 2,5 m, 27 m 3/s - az alsó szakaszon 4,5 m, 57 m 3/s - a torkolati szakaszon 6,1 m, 150 m 3/s Az így kapott hozamokhoz középvízi körülmények között 18, 25, 47 és 130 m 3/s-os balatoni vízeresztések tartoznak. Ezek realitását jól alátámasztják a gyakorlati tapasz-