Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése
A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának... 371 1862. augusztus 28-án a Balaton szabályozása tekintetében érdekeltek részére ifj. gr. Zichy Ferenc királyi biztos Balatonfüredre értekezletet hívott össze, amelyen megállapodás született a tó szabályozásával kapcsolatos főbb célok tekintetében. Ezek szerint a Balaton és a Sió mentén húzódó mocsarakat ki kell szárítani; a tó déli partján vezető vasútvonalat védeni kell az áradásoktól; a Dunát és a Balatont öszszekötő hajózható csatornát pedig meg kell építeni. A vasúttársaság főigazgatója pénzbeli felajánlást tett a Balaton szabályozásával kapcsolatban, amelyet nemcsak azzal indokolt, hogy a szabályozással a társaság Balaton-melléki pályáját akarja az árvizek és jégtorlódások ellen védeni, hanem azzal is, hogy a társulatok segítségével Magyarország köziparának, „a magyar hazának előmenetele" érdekében kész erre az áldozatra. A Balaton vízszintjének leszállítása ügyében tehát a Déli Vasút pályatestjének veszélyeztetése miatt következett be döntő fordulat. A vasúttársaság a maga tőkeerejével és szakmai-műszaki felkészültségével elősegítette az évtizedek óta egymással szembenálló vízszabályozó társulatok közötti megegyezést a Balaton lecsapolásának kérdésében anélkül, hogy a társulatok ügyeibe közvetlenül beleavatkozott volna. A konkrét szabályozási terveket a vasúttársaság és a Sióberki Társulat mérnökei készítették el - számos műszaki szakember közreműködésével, míg a kivitelezésre magánvállalkozók kaptak megbízást. A vasúttársaságra és a két vízszabályozó társulat végezte a munkálatok irányítását és ellenőrzését (Bukovszky 2004, Virág 2005a). Siófokon - közvetlenül a közúti híd alatt - vízleeresztő zsilip létesült, amely arra volt hivatott, hogy megakadályozza a tó magas vízállásának kialakulását. 1863. április elején kezdetét vette a Sió-csatorna ásása és építése, amelynek során a kubikosok mellett megjelentek a kotrógépek is. 1863. október 25-én ünnepélyes külsőségek a királyi helytartó gróf Pálffy Mór jelenlétében között felavatták a Cathry Szaléz mérnök-vállalkozó által épített Siózsilipet, amely először tette lehetővé a Balaton vízszintjének szabályozását. A zsilip 13,3 m széles, egyszerű faszerkezet volt, hét nyílással. Minden nyílásnak kettős, egy felső és alsó részből álló, lánccal mozgatható rekesztő táblája volt. A Sió-zsilip üzembe helyezésével megszűnt a Balaton természetes vízjárása és mesterségesen szabályozott vízállású tó lett belőle. 3. A Sió levezető képességének bővítése 1864-ben a Sióberki Társulat kiásatta a Sió medrét az ozorai és a juti híd között, ahol az a zsilip elvezető csatornájához csatlakozott. 1863-64 között megépült a siófoki kikötő, a Balaton egyik legrégibb és legnagyobb állandó (nyári és téli) hajókikötője, a balatoni hajózás egyik központja. Megépítését megelőzően a tó somogyi partja mentén egyszerű kőmólók nyúltak be a megfelelő mélyvíz vonaláig, s a kikötést facölöpös hidak tették lehetővé. A kezdetleges építményeket a Balaton jege évről-évre megrongálta, több esetben megsemmisítette. Helyreállításukról kezdetben a hajózási társaság, később a vármegye gondoskodott. Egy állandó és védett kikötő létesítésére legalkalmasabb hely természeti adottságainál fogva Siófokon a Sió kitorkollási szakasza volt, s így mikor a tó vízszintszabályozását szolgáló Sió-zsilip elkészült, az érdekeltek haladéktalanul meg-