Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

368 Dr. Szlávik Lajos 1776-ban Böhm Ferenc kapott megbízást a Sió- és Sárvíz-szabályozási munkák irányítására, aki a völgy rendezését „félreszorító" csatornával kívánta megoldani, melyet a Kapós folytatásaként tervezett meg. Bár a birtokosok ellenezték, 1776-ban megkezdték a munkát és 1784-ig megástak 29 km hosszú, 11,3 m széles és 2,2 m mély medret, miközben kiemeltek 716 750 m

3 földet. A csatorna Sióagárdtól Kölesd felé, Harc községig, valamint Pálja-Simontornya között épült ki. (Ez volt hazánkban és - Franciaországot kivéve - egész Európában is annak az elvnek az első megvalósítása, hogy a külvizeket el kell választani, és övcsatornával kell elvezetni a mélyebb fekvésű területek mentesítése érdekében.) Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy a végzett munka felülvizsgálatakor, 1781-ben az érdekeltek úgy nyilatkoztak, hogy a csatorna nem sok hasznot hajtott, ellenben érzékenyen sújtotta őket a malmok hiánya, messzebbre kellett a gabonát szállítani. így - bármennyire is sürgette a Helytartótanács a Sió megásását - Tolna megye és a birtokosok nem adtak pénzt, a munka félbemaradt. A Sió mai, Sióagárd és Simontornya közötti szakaszának kiásását 1811-ben a „Sárvízi Társaság" kezdte meg a „félreszorító" csatorna létesítésével Simontornya és Harc között. Ugyanekkor (1825-ig) a „Kaposvizet Levezető Társulat" ásatta ki a Sió medrét Simontornya és Ozora között. Némi javulást hozott a Balaton körüli területekre, hogy a siófoki malom 1821ben leégett. 1822-ben a leégett siófoki vízimalmot lebontották és a Sió medrét kitisztogatták. Ezzel gyakorlatilag elkezdődött a Balaton szabályozása. A siófoki malom eltávolítása után kereken egy méterrel csökkent a tó vízszintje az akkor átlagosnak tartott szinthez képest. A déli parton felszabadult parti területeket mezőgazdasági célokra lehetett hasznosítani. A siófoki malom eltávolítása után azonban a kiüti malmot megnagyobbították, s így a Sió-völgyben magában lényeges javulás nem következett be. A malomgátak duzzasztása a völgyet tovább mocsarasította, s a járhatatlan mocsárvilágon keresztül csak néhány helyen lehetett átjutni, így Jutnál, Hídvégnél, Ozoránál. Ha pedig a Balaton nagyon leapadt, a mocsárvilág kiszáradt, a malmok megálltak és a völgyfeneket áthatolhatatlan bozót verte fel. Beszédes József igazgató mérnök Sárvíz lecsapolási tervét 1821. április 2-án fogadta el a Sárvízi Társaság közgyűlése. A terv alapelve az volt, hogy mélyponton lecsapoló csatornát vezetett (Sárvíz), a külvizeket töltésekkel berekesztette, illetve elvezette (Sió-Kapos), a malmoknak külön malomcsatornát tervezett Ősitől Cecéig (7 malom 35 vízikerékkel). A Balaton vízszintjének leszállítása azonban a malmok eltávolítása után sem következett be, mert a szabályozatlan Sió kisméretű medre nagyobb vízmennyiség szállítására nem volt alkalmas. Ezért a Sió menti mocsarak helyzete nem javult, sőt inkább rosszabbodott. 1825. november 12-én Pozsonyban elkészült Zichy Ferenc grófnak, a SárvízSió-Kapos-szabályozás királyi biztosának az Országgyűlés részére készített hivatalos latin nyelvű jelentése „Historica enarratio Eorum quae ad Regulationem Fluviorum Sár\'iz, Sió et Kapos... " címmel, amelyben beszámolt a szabályozás sikereiről, Beszédes József igazgató mérnök eredményes tevékenységéről. A jelentés Pesten nyomtatásban is megjelent magyar nyelven. (A vállalkozás fontos részét képező sárvízi Nádor-csatorna építését egyébként 1811-ben indították meg, s a munkákat 1819-tól