Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának... 369 irányította Beszédes József.) A jelentés megtételével a Zichy vezetésével működő tolnai „ Víz Építő Királyi Biztosság" befejezte tevékenységét (Virág 2005a, b). A XIX. század közepén a Balaton vízrendszerének szabályozását kétféle igény sürgette, éspedig a Balaton vízszintingadozásának szabályozása és a Balaton-parti mocsaras berkek lecsapolása. A XIX. század első felében a Sión levezethető vízmennyiség olyan kevés volt, hogy a Balaton vízszínét elsősorban a természetes csapadék és a párolgás szabályozta. A Sárvíz és Kapós sikeres szabályozása után napirendre került a Sió szabályozása is. Az 1827. évi országgyűlés elrendelte a Balaton szabályozását. Beszédes József tervet készített a Balaton vízszintjének leszállítására (2 öllel = 3,9 m), hogy az összes Balaton körüli mocsarak kiszáradjanak. Bár a tervnek nagy ellenzéke volt, 1842-ben a Helytartótanács lecsapolási bizottsága mégis elfogadta azt és elhatározta egy Duna-Balaton-Zala hajózó csatorna megvalósítását. 1842. október 2-án a Balaton menti mocsarak lecsapolására az érdekelt tóparti birtokosok összefogásával megalakult a Balaton Anyavízszabályozási Lecsapoló Társulat. Munkáját a kiliti malomgát elbontásával ( 1847) és a Sió medrének mélyítésével kezdte - aminek következtében a tó vízállása kb. 1 métert esett, így mintegy 6000 kh (3450 lia) parti terület vált mezőgazdaságilag művelhetővé - de jelentősebb eredményeket csak a Sió-zsilip üzembe állítása (1863) után ért el. A Balaton szabályozásával kapcsolatban az illetékes királyi biztosság 1842-ben Beszédes József terveit fogadta el a munkálatok alapjául, kimondva a Balaton lecsapolását, valamint a Dunától a Sión és a Balatonon keresztül a Zala alsó folyásáig húzódó, hajózásra alkalmas csatorna megvalósítását. A terv végrehajtása érdekében megalakították a Somogy-Balatoni Lecsapoló Társulatot. Ozorától lefelé Jut község hídjáig a Sió-meder kiásása a Sióberki Társulat feladata lett volna, de herceg Esterházy Pál még ellenszolgáltatás fejében sem volt hajlandó megengedni, hogy a Sión lévő ozorai malmát elbontsák. Pedig a Sióberki Társulat erősen szorgalmazta a munkák folytatását és ennek érdekében 1847-ben megszerezte, 1853-ban pedig elbontotta a mezőkomáromi malmot. A Somogy-Balatoni Lecsapoló Társulat a Kilitinél álló másik malmot 1847. május 30-án 30 ezer forintért megvásárolta a veszprémi káptalantól, s azt a malomgáttal együtt elbontatta. Ezzel a felső Sió-szakaszon is megteremtődött a mederásás lehetősége. A társulat 1848 elején megindította a munkát a Siófok-Kiliti közötti szakaszon, de a szabadságharc eseményei félbeszakították azt. 1850-ben tehát a Siómeder Sióagárd és Simontornya, illetve Ozora között volt kiásva, Ozora fölött Kilitiig ősállapotban volt, onnan felfelé pedig a Balatonig félig kiásott meder vezette le a Balaton túlcsorduló vizét, zsilip nélkül. Végül is a társulat az egykori malom és a siófoki kitorkollás közötti 1,5 km-es csatornaszakaszt kiásatta és kiszélesítette. Ezzel a munkával vette kezdetét az a tudatos emberi beavatkozás, amely a Balaton természetes állapotának meg\'áltoztatását indította el. 2. Az első Sió-zsilip létesítése 1852-ben Esterházy Pál herceg „a közérdekre tekintettel" önként elbontatta ozorai malmát, s ezzel a Sió-szabályozás útjából az utolsó akadály is elhárult.