Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 355 - végül meg kell nyitni a mezőkomáromi gátat, és folytatni a csatornát egészen a kitorkollásig, mélységét a Balaton legnagyobb mélységéhez igazítva. A kivitelezést tekintve a tervben előírtakat kell szem előtt tartani. A munkálatoknál Krieger általánosan irányadónak a következő szempontokat határozta meg: 1. A cél eléréséhez a legrövidebb utat kell követni (azaz a csatornaszakaszokat a lehetséges legrövidebb nyomvonalon kell kiásni). 2. Amit meg lehet valósítani egyszerre, azt ne több részletben végezzék el. 3. Az idő és a gazdasági tényezők szem előtt tartásával keressék meg annak a módját, miként lehet a munkát a legjobban és legolcsóbban elvégezni. A helyben dolgozó geometrának a legalkalmasabb és a legjobb gépekről kell gondoskodnia, amelyekkel a munkálatokat meg lehet gyorsítani, és a kétkezi munkát csökkenteni. 4. A tervezett sorrend ne akadályozza a munkálatok egyikét vagy másikát. (Itt arra gondolhatott Krieger, hogy a munkaerőt mindig oda kell összpontosítani, ahol a munkavégzési körülmények a legkedvezőbbek.) Krieger szabályozási tervjavaslata arról tanúskodik, hogy a Kapós csatornázásának előkészítésével hosszabb ideig és behatóbban foglalkozott, mint a Sióéval, amelyet elsősorban a megalkotandó Zala-Sió-Sán'íz hajózható csatorna részének tekintett. Tervjavaslata azt is bizonyítja, hogy nemcsak kiváló geometra volt, hanem körültekintő tervező képességekkel, gazdasági ismeretekkel is rendelkezett. Sőt, hidraulikában való jártasságával a vízimalmok szakértőjének számított a tervezet IV. részében leírtak szerint. A negyedik részben a szabályozási-lecsapolási terv legproblematikusabb kérdésével, a vízimalmok átépítésével kapcsolatos véleményét és javaslatait foglalta össze tömören. 5 3 Mindenekelőtt rámutatott arra, a köztudatban és a nagy urak véleményében gyakran fedezhető fel olyan előítélet, hogy aki a malmokkal foglalkozik, az ismeri legjobban a mesterséget, éppen ezért a malomépítés módját effajta vállalkozókra bízzák. Ugyanakkor a malmokra vonatkozó panaszok, amelyekkel a méltóságos vármegyét gyakran zaklatják 5 4 bőséges bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy a malmok megépítésének módjában rejlik a hiba. Mivel azonban a régi megoldások már polgárjogot nyertek, úgy hiszik, kegyeletsértés lenne a malmok hagyományos építési módjától eltérni. így aztán nem csoda, hogy a bajok okát mindig a körülményekben keresik, amelyeken pedig nem tudnak változtatni. Krieger e gondolatmenet után három olyan mondatot fogalmazott meg, amelyeket joggal tekinthetünk a mai környezetvédelmi felfogás közel 230 évvel ezelőtti „előfutárának": 5 3 A „Projectum de molis Fluvialibus" című részt a kéziratban Krieger nem jelölte meg római IV-es számmal, de az említett Esterházy levéltári másolatban „IV 0 Projectum de Molis Fluvialibus" formában szerepel. Ez a cím szerintünk a,. Vízi malmokra vonatkozó /ел'"-пек értendő, jóllehet folyóvízi vagy folyami malmoknak is fordítható lett volna, dc az utóbbinál a hajómalmok is beleértendők lennének. (Krieger kizárólag a gátas vízimalmok tervezési kérdéseivel foglalkozott.) 5 4 A vízimalmok építési engedélyének kiadása nem a vármegyei vagy központi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozott, hanem a helyi földesurak joga volt. Az alispánok csak a hajózást gátló malmok ügyében intézkedhettek.
