Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei

A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 337 se. Sigray megbízta Böhm Ferencet, hogy addigi sárvízi munkáinak tapasztalatai alapján ismét készítsen szabályozási tervet, most már a Tolna vármegyei szakaszra is kiterjedően. Böhm Sárvíz-szabályozási elképzelésével hamar elkészült, amire ké­sőbb Beszédes (1831) mint a „Tatán 1772-ki június lük napján költ Sárvízi javallat­ra hivatkozott. Sigray ennek birtokában 1772. július 7-11 között, az érintett várme­gyék képviselőivel, valamint Böhm és Krieger mérnökök 9 társaságában végigjárta a Sárvíz középső szakaszát a Sió és a Kapós teljes hosszát. A közel 200 km-t kitevő bejárásról Sigray részletesen beszámolt az udvari kancelláriá­nak, melyet a Helytartótanács által Fejér és Tolna vármegyéknek küldött 1772. november 23-án kelt tájékoztató leiratból ismerünk. Ez többek között a következőket tartalmazza: „A felkent királyi fenség által a Sárvíz folyó érdemi kiszárításának helyi feladataira ki­küldött királyi biztos báró Sigray Károly uraság okleveles kötelékeit rendkívülien szolgálva, kezdettől fogva alázatos végrehajtójaként visszajelentése szerint eljárt, amiről az udvari kan­cellária leiratát alázattaI a következőkben ismertetjük... О maga [mármint Sigray] szemé­lyesen a földmérőkkel együtt munkálkodott, feltárták a Sárvíz által vízzel borított területe­ket, egyetértettek a megigazítás tekintetében, ezenkívül hasznos gondolataik támadtak, ame­lyekből célravezető javaslatok születtek a malmok körülményeinek megváltoztatására ... Megállapították, hogy a szabályozás szempontjából a malmok nagyon károsak, amelyeknek a gátjait magasra emelték, s amelyek a kiáradásokat okozták...". Acz írásos jelentés egyet­értően tárgyalja, hogy a királyi törvény megtartásának elhanyagolása az oka annak, hogy az ártalmak megmaradtak. 1 0 „Felkent apostoli császári-királyi őfensége kegyes hatá­rozatával méltányolja az elöljáró biztos uraság mellé beosztott földmérők küldetését, a fel­adat végigvitelét; ezáltal a királyi biztos uraság jelentésében javasoltakat végrehajtandóknak tartja; gondoskodni kell a lakosságról, hogy közben malom nélkül ne maradjanak, a ma­gán- és köztulajdonosok érdekeitől vezérelten előmozdítandó, hogy ők is belássák; minden malom és gátja akadály az alacsonyabban fekvő előtt, s ennélfogva - a Sárvíz folyó erede­tétől egészen addig, ahol a Dunába folyik - megsemmisítendők, mégpedig tekintet nélkül [a körülményekre] az alapokig lerombolandók... " A tájékoztató leirat ezután a Sió és a Kapós folyókkal kapcsolatos megállapításokat ismerteti, melyek közül az alábbiakat emeljük ki: „a felmérések szerint a Sió és a Kapós folyók azzal, hogy az ottani malmok és malom­gátak járhatatlan akadályt képeznek, gátló körülményt jelentenek, s e tulajdonságukhoz já­rul az, hogy elárasztásaikkal bizonyítottan a vidéküknek kellemetlenségeket, totális károkat okoznak... A földmérés azt is világossá tette, hogy a Sió folyó kitorkollása a tóparton a leg­mélyebben fekszik és a természetes körülmények között lefolyó víz mintegy 15 öl, 4 láb és 1 % arasz szélességű ] 1A veszprémi káptalannak a kitorkollás közelében álló két malma jog­talanul elrekesztő akadályt képez, s a kifolyás szélessége így 5 öl, 2 láb és 1 3A arasznyira szű­kül és emiatt a Balaton felemelkedő vize távolabb kiönt, ezért sok káros pangóvíz, káros po­csolya keletkezik és e szerencsétlen helyzetekből fertőzések jöhetnek létre. 1 2 " 9 A Bőhmnél 10 évvel fiatalabb Krieger Sámuel, - aki ekkortájt 26 éves volt - szintén az Esterház­yak szolgálatában állott és Böhm segítő társaként vett részt a bejáráson. 1 0 A leirat itt nyilvánvalóan az 1751. évi dekrétumban foglaltakra hivatkozott, melyet Mária Terézia hagyott jóvá 1751. szeptember 27-én. 1 1 29,7 m széles. 1 2 Tenk (1936) Sigray jelentésének ezt a részét a következőképpen közölte: „A Sió torkolatát a termé­szet 15 öl 4 láb (kb. 28,5 m) szélesnek alkotta, a veszprémi káptalan közelben elhelyezett két malma azonban csak 5 öl és 2 lábnyi (kb.9,5 m) résen biztosította a víz szabad folyását. A futásában gátolt folyó ilyenformán már eredete közelében kiáradt és elmocsarasította a környéket. Ugyanez a helyzet ismétlődött valamennyi ma ­lomgátnál. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom