Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata 289 gas, 30 °C körüli hőmérséklet, alacsony, 6 mg/l alatti oldott oxigén tartalom) miatt akadályozott, illetve lehetetlen. - Amennyiben a vízállás a siófoki vízmérce 50-60 cm-es szintje alá csökken a déli part minden nádas öv nélküli területén (tehát az összes strandolásra alkalmas területen) július és augusztus hóban (a főszezonban) 70-120 méter széles sávban összefüggő fonalas zöldalga gyep alakul ki, ami jelentősen rontja, esetenként megkérdőjelezi a terület üdülésre való alkalmasságát. A vízszint további 20-30 cm-es csökkenése eredményeként az algagyepek szárazra kerülnek, elpusztulnak, ami újabb, elsősorban egészségügyi problémákkal jár. Ez nem tekinthető a problémakezelés célszerű módjának. A sekély vizet ellepő madártömegek pedig enterális kórokozókkal is szennyezik a vizet. A fentiekből következően a beavatkozás, a mesterséges vízpótlás elsődleges célja a tó üdülésre való alkalmasságának javítása lehet. - A vízpótlási igény megjelenésének valódi oka a turisztikai vonzerő csökkenésétől való félelem. A szakértői anyagok szerint nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat a turistaforgalom kétségtelen csökkenése és a vízszint változása között. Ezt egy ilyen összetett kérdésnél nem is lehet elvárni. Az viszont elmondható, hogy a turizmusból származó bevételek utáni kiélezett versenyben a balatoni térség meglehetősen labilisnak számít. Ennek okai a szolgáltatások színvonalától, a rendszernek túlzottan a tóhoz való kötöttségéig és ennek megfelelően a rövid turista szezonig igen tág területen mozognak. A tó, mint turisztikai vonzerő csökkenése erre az instabil rendszerre akár katasztrofális következményekkel is hathat. Tudva, hogy az ideális forgalom nagyságát a környezeti eltartó képességhez kellene kötni, azzal is számolni kell, hogy a családi bevételek drasztikus csökkenését ellensúlyozó fejlesztések adott esetben súlyosabb környezeti hatásokkal járhatnak. Az elemzett dokumentumok (Széchenyi Ter\> 2001) adatai szerint a főszezon idején a vízparton található vendégek száma elérheti a 800-1000 ezer főt. Véleményünk szerint a fenti, rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján (KSH 2002) elfogadható ez az állítás. Ha a becsült teljes vendégéjszakák számát elosztjuk a turisztikai napok számával (pl. 90 nappal) átlagosan napi 600 ezer turistával számolhatunk. Ha figyelembe vesszük, hogy a főszezonra (mintegy 4-6 hétre) korlátozódik a forgalom nagy része, elfogadható a fenti állítás. A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója (1999) készítésekor végzett elemzés szerint a tó terhelhetősége szempontjából egyidejűleg maximum 600 ezer fő befogadására alkalmas (részletes elemzés nem állt rendelkezésünkre), míg a strandok befogadóképessége meglévő infrastruktúrájuk alapján ennek fele, mintegy 250-300 ezer fő. A probléma értelmezhetőségét rontja, hogy nem tudjuk pontosan sem a turizmusból származó bevételek nagyságát, sem pedig az ebből élő lakosok számát. Ennek oka az, hogy a turizmusból származó bevételek egy jó része a szürke és fekete gazdaságban keletkezik. A KSH és más turisztikai statisztikai adatok, a szürke és fekete gazdaság ezen a területen nagyon jelentős részaránya miatt sem a forgalom, sem a tényle-