Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből

246 Simonf /y Zoltán A visszatöltődés becsült ideje egyben a vízpótlás ismétlésének lehetőségét is mutatja. A választható forgatókönyvek szempontjából tehát fontos annak becslése, hogy egy karsztvízből történő, adott mértékű vízszintemelésre várhatóan milyen gyakorisággal lesz szükség. Az 5 m 3/s maximális hozam megfelel a 80-as évek eleji maximális bányászati vízkivételnek, tehát ez a gyakorlatban egyszer már megvalósí­tott mértéket jelent. A második változat, noha sűrűn ismételhető, csak kis korrek­cióra alkalmas (7,5 cm-es vízszintemelés), ezért - tekintve az egyéb bizonytalansá­gokat - gyakorlati jelentősége is kicsi. Az intenzív és hosszú ideig tartó termelés re­habilitációs időszaka még átlagos meteorológiai viszonyok mellett is (ami ilyen hosszú időszak esetén valószínűbb, mint bármelyik szélsőség) túl hosszúnak látszik. Ebben az esetben már minden bizonnyal fellépnének olyan környezeti hatások, amelyek károsak lehetnek a kisvízi időszakokban kiszáradó medrek miatt, illetve a vízpótlást túl ritkán lehetne ismételni. A finomabb és gyakrabban ismételhető 12,5-15 cm-es vízszintemelést lehetővé te­vő megoldások látszanak optimálisnak. A két megoldás közül az egy éven át tartó, ki­sebb vízkivételt feltételező megoldás a kisebb kapacitás-igény miatt olcsóbb megol­dást jelent. A vízkitermelés és a visszatöltődés együttes időtartama csak kis mérték­ben haladja meg a rövid idejű vízpótlásét. Pl. az egy éven át tartó 3 m 3/s-os vízki­emeléssel, átlagos viszonyok feltételezésével a vízpótlás 5 évenként ismételhető és a Balatonba jutó vízhozam az egyes években rendre: 3,1 m 3/s, 0,22 m 3/s, 0,44 m 3/s, 0,66 m 3/s és 0,88 m 3/s. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a gyakorlatban is megvalósítható, a fenntartha­tóságot biztosító megoldásnak részletes hidrológiai, hidrodinamikai, ökológiai és közgazdasági elemzéseken kell alapulnia. A vízkivételi rendszer optimális működ­tetése pedig a mindenkori állapotról rendelkezésre álló információkra és a hosszú távú meteorológiai előrejelzésekre alapozva oldható meg. Az ivóvíz célú vízkivételeken felül rendelkezésre álló karsztvíz készletekből a Bala­ton fél-egy év alatti 12-15 cm-es vízszintemelése oldható meg, amely a meteorológiai viszonyok függvényében 4-7 évenként ismételhető. A vízpótlás céljára létesített víz­kivételek területi megoszlásának biztosítania kell, hogy a Hévízi-tó és a tapolcai tavasbarlang forráshozamának csökkenése ne akadályozza ezek működését, illetve az egyéb források hozamának elapadása, majd fokozatos visszatérése ne okozza az érintett vízfolyások vizes ökoszisztémáinak károsodását. 3.3. Vízpótlási lehetőség jelenleg, a regenerálódás befejeződéséig A bemutatott megoldások a már regenerálódott karsztvíztárolóra vonatkoz­nak, vagyis amikor a vízszintek, illetve a forráshozamok elérik az aktuális vízkivé­teleknek és a meteorológiai viszonyoknak megfelelő értékeket (a Hévízi-tavon kí­vül kb. 0,7 m 3/s). Jelenleg azonban ettől még elég távol vagyunk (a forráshozam kb. 0,1 m 3/s) és szigorúan véve, mindaddig, amíg a kívánt állapotot el nem érjük, vízkivétel további növelését engedélyezni nem lehet. Ha azonban elfogadjuk a késleltetett visszatöltődés lehetőségét, akkor a száraz időszaknak megfelelő sza­bad készlet (0,7 m 3/s) kitermelése részletes környezeti vizsgálat után esetleg en­gedélyezhető. Azért beszélhetünk késleltetett regenerálódásról, mert a beszivár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom