Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 183 A mesterséges védőművek tápanyagtartalma elhanyagolhatóan kicsi, ezért azokon viszonylag kis mennyiségű, a vízből, illetve a bevonatra ülepedő lebegőanyagból tápanyaghoz jutó növényi bevonat képződik. Most, hogy a déli part mentén és a Keszthelyi-medence északi partján sokhelyütt csak néhány centiméter vastag, igen jól megvilágított, gyorsan felmelegedő víz borítja a mederüledéket, jelentősen növekedett a növényi bevonat mennyisége. A déli part homokos területein elsősorban Cladophora algagyepek fejlődnek. A Keszthelyi-medence északi partjának finom üledékén kovaalga és cianobaktérium bevonatok alakulnak ki, melyek felszakadozva a nyílt vízbe is kisodródnak és szélcsendes időben felszíni vízvirágzást okozhatnak. Ilyen eset fordult elő 2003. július 22-én, nagyjából három napos szélcsendet követően. A látvány esztétikai szempontból erősen kifogásolható volt, ám az integrált vízminta klorofill koncentrációja nem érte el a 30 mg kl-a irr

3-t, azaz trofitás szempontjából a víz megfelelő volt. A Balaton legújabb, szám szerint a negyedik nyilvántartott hínarasodása már a vízháztartás romlását megelőzően elindult, a folyamatnak valószínűleg kedvez az alacsony vízállás. Egyelőre nem tudni, hogy a balatoni nagyhínár jellemző fajainak rovására miért szaporodott el nagy tömegben az ökológiai és használati szempontból egyaránt fölöttébb nem kívánatos, invázív Najas marina (tüskés hínár). A parti növényzet átalakulása megindult, az új ökológiai viszonyok kialakulásához néhány év hasonlóan alacsony vízállása szükséges. A folyamatnak a most megfigyelhető kezdeti szakaszában a halak beljebb húzódtak a partról, átmenetileg csökkent a parti állomány nagysága. Az új parti növényzet megerősödésével azonban a korábbinál lényegesen nagyobb halbőség várható (Bíró és Specziár szóbeli közlése). Ismert jelenség, és a Balatonban is kimutatható (Bíró 1997), hogy a fajdiverzitás és a mindkét helyen előforduló szervezetek, pl. a halak egyedszáma lényegesen magasabb a parti övben, mint a nyíltvízben. Az okot az élőhelyek nagyobb diverzitásában kereshetjük. A víz visszahúzódása a mesterséges védművektől alapvető változást jelent a parti élőhelyek jellegében, illetve a különböző jellegű élőhelyek egymáshoz viszonyított arányában. A természetes partszakaszok arányának növekedése az élőhelyek és az élővilág nagyobb diverzitását teszi lehetővé. Új élőhelyeket jelentenek, pl. a dús bevonatok, a kiemelkedő homokszigetek mögött rekedt pangó vizek stb. Tartósan alacsony vízszint mellett a déli parton tér nyílik turzások kialakulására, ami tovább növelné a diverzitást. Nem lenne akadálya annak, hogy a nagy darabos szerves törmeléket (haltetemek, pusztuló makrofitonok) a hullámverés kiterítse a déli part homokján. Az üledékfelszín szárazra kerülése olyan látens Zooplankton fajok ismételt megjelenéséhez vezet, amelyek igénylik a kiszáradást. Ilyen számos kerekesféreg, vagy pl. a Diaptomus castor, amely a szabályozatlan Balaton planktonjában élt (G.-Tóth 2003a). A parti kőszórások szárazra kerülése egyes fajoknak nem kedvez. Ilyen a halak közül az angolna, a géb, vagy a kősüllő, mely a kövek között jó búvóhelyet és a köveken tenyésző vándorkagylóban és különböző vízi csigákban gazdag táplálékbázist talált. Ilyen a vándorkagyló és a tegzes bolharák is. A kőszórásokhoz kapcsolódó állatok döntő hányada nem őshonos a Balatonban, azokat behurcolták (pl. vándorkagyló, bolharák), vagy ha őshonos is (pl. angolna), nagy tömegét a folyamatos telepítés biztosította. Az őshonos fajok némelyike képes volt megtelepedni ezen a mesterségesen létrehozott élőhelyen, de annak hiányában is megtalálja létfeltételeit a tóban (pl. kősüllő).