Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota
Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 175 Az üledék összes foszfortartalma konzervatív, ekkor k=(). A belső foszforterhelés forrása azonban nem az összes foszfor, hanem annak mozgékony hányada. A mozgékonyság a diagenezis során (pl. átkristályosodás, Ca kicserélődése Mg-ra) csökken, ezért a mozgékony foszfor nem konzervatív és k>(). A modell paramétereit (h, к) 1999-ben kalibráltuk. A legvalószínűbb érték /7=0,15 m és A:=0,1 m év1 volt (Istvánovics-Somlyódy 2001). Feltételeztük, hogy az aktív üledékréteg víztartalma 65%, C 0 értéke pedig 1975-ben 0,5 mg P száraz tömeg összes foszfor és 0,15 mg P g~ ! száraz tömeg mozgékony foszfor volt. Változatlan feltevésekkel és paraméterekkel számoltunk az azóta eltelt időszakban is (12. ábra ). Az üledék összes foszfortartalma a beavatkozások óta nem csökkent számottevően, mert az egyensúlyhoz felé közeledés a ! ^ди +kh) t a8 függvénye, ennek értéke pedig összes foszforra (k = 0) 100 év körüli. A mozgékony foszfor öregedése értékét 10 év körülire csökkenti. Ennek megfelelően a mozgékony foszforkészlet nagysága, azaz a potenciális belső foszforterhelés gyorsan csökkent, igazolva a 8. ábra trendjét. A változást az évi átlag klorofill koncentrációval összevetve jól látszik, hogy az évek egy csoportjában a uclső foszforterhelés clcrtc a lehet séges maximumot, másik csoportjában lényegesen alatta maradt annak (12. ábra). Az első csoportba tartoztak a C. raciborskii jelentős tömegprodukciójával jellemezhető évek, a beavatkozást közvetlenül követő évek és az utóbbi négy aszályos esztendő. Másik kérdésünk az volt, összefügg-e a vízháztartás változásával a belső foszforterhelés újkeletű növekedése? Ezt a kérdést egyetlen kiszemelt év, 2002 terhelési viszonyainak elemzésével vizsgáljuk. 2002 áprilisától október végéig 15 perces gyakorisággal regisztráltuk a vízoszlop lebegőanyag tartalmát a Keszthelyi-medencében. Becsültük az üledék felkeveredését, majd a lebegőanyag hetente mért mozgékony foszfortartalmával arányosnak tételezett P deszorpciót figyelembe véve számítottuk a naponkénti belső foszforterhelést (Istvánovics et al. 2004). Június végén a külső terhelés minimálisra csökkent (13A. ábra), mert a Zala fenékpusztai zsilipét lezárták. Ezzel megakadályozták a kevés (Q<2 m 3 S" 1), ám foszfátban gazdag (ORP>0,1 g P irr 3) víz Balatonba jutását. A nyári fitoplankton tömegprodukció a zsilip lezárása után futott fel, foszforigényét zömében a belső foszforterhelés fedezte (13A. ábra). Ez azonban nem volt elegendő a fitoplankton P hiányának enyhítéséhez (13B. ábra), a végső biomasszát a rendelkezésre álló foszfor mennyisége korlátozta. Ha a külső terhelés nagyobb lett volna, valószínűleg több alga termett volna a Keszthelyi-medencében. Feltevésünket erősíti, hogy a foszforhiány miatt letörő júliusi algacsúcsot augusztusban újabb csúcs követte (13B. ábra), miután a hónap elején hirtelen háromszorosára nőtt a fitoplankton fölös P tartalma. A foszforellátottságnak ezt a váratlan javulását nem a külső vagy a deszorptív belső foszforterhelés növekedése, hanem egy szokatlan jelenség okozta: a Keszthelyi-medencében redukálttá vált az üledék felszíne. A változás olyan gyors volt (>7 mg P irr 2 nap-'), hogy a fitoplankton nem tudta azonnal asszimilálni a felszabaduló foszfort, ezért megnőtt a víz foszfát koncentrációja is. 2002 történéseinek elemzése több tanulsággal szolgál. A potenciális maximumot ismét elérő belső foszforterhelés (72. ábra) fő okának a rendkívül kicsi nyári külső terhelést tekinthetjük. Feltételezhető, hogy ha a külső terhelés magasabb lett
