Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota
172 Dr. Isti'ánovics Vera Keszthelyi-medence 2000-03- I 200 ,100 8. ábra. Az összes P koncentráció függése a lebegőanyag koncentrációtól 0 100 200 300 400 Lebegőanyag (g száraz tömeg m 3) 9. ábra. Az ülepedési sebesség és a terhelő oldottlformált P arány változása Idö (év) asszimilációja gyors és hatékony, így az oldott foszfort ők hasznosítják, majd elpusztulva és kiülepedve az üledékbe szállítják. Laboratóriumi és terepi méréseink szerint a balatoni üledék 30-35 mg P ni" 3 koncentrációjú vízzel tart szorpciós egyensúlyt (Istvánovics et al. 1986, Istvánovics 1988). A Zala és más befolyók csóvájában a befolyó koncentrációtól és az elkeveredés mértékétől függően ennél magasabb foszfát-koncentráció jellemző, így ott az abiotikus P eltávolítás is fontos lehet. A Keszthelyi-medence belső foszforterhelését két független módszerrel becsültük. Az első Reynolds (1992) ötletén alapul. Az algák minimális foszfortartalmát figyelembe véve becsülhetjük a havi legnagyobb biomassza minimális foszforigényét. Ha a hozzáférhető külső terhelés ennél kevesebb, a különbözetet a belső foszforterhelésnek kellett fedeznie. A havi belső terhelést évre összegeztük. A módszer minimumbecslést ad (P min;bels ő). A minimális foszfortartalmat a Cylindrospermopsis raciborskii cianobaktérium kemosztát tenyészetében meghatározott 0,3 jig P {p. g kl-a]1nak (Istvánovics et al. 2000) tekintettük. A hozzáférhető külső terhelést a foszfát és az algákhoz kötött P összegeként közelítettük. A második módszer az OECD-modellen alapul. A tavi összes foszfor koncentrációt a foszforterhelésből és a vízháztartás függvényének tekintett ülepedési sebességből számítottuk: о - Рве 1 q 1 + 2л/7
