Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 173 Az évi átlag biomasszát az így becsült tavi átlagkoncentrációval szemben ábrázolva az évek két csoportja különült el (10. ábra). Az egyik csoport évei a nagy szórás ellenére követték az OECD tapasztalati összefüggését (Vollenweider-Kerekes 1982). A másik csoport éveiben ugyanakkora külső terhelés lényegesen nagyobb algatermést eredményezett. Ez utóbbi években a belső foszforterhelés jelentős volt. Mértékét a két csoportra jellemző regresszióból becsültük. Az OECD-modellnek megfelelő csoportra r

2=0,67, и = 15; a magas belső terhelésű évekre /- = 0,94, n—13. A nyíl a becsülhető belső foszforterhelést mutatja. A Balatonban a látszólagos ülepedési sebesség nem az OECD-modellnek megfelelően változik (6. ábra), ez a közelítés felülbecsüli a belső foszforterhelést (P

mi

n

;bciső)A fenti két módszer lényegében azonos képet festett a belső foszforterhelés hosszú távú változásáról (11. ábra). Irodalmi adatokkal (Sas 1989) összhangban a beavatkozások utáni években rendre jelentős volt a belső terhelés. Figyelemre méltó, hogy az aszályos 2000-2003-ban átmeneti szünet után ismét növekedett a belső terhelés, noha értéke alatta maradt a beavatkozásokat közvetlenül követő években tapasztaltnak. A belső terhelés időbeli változása két kérdést vet fel: (1) Igazolható10. ábra. Az évi átlag alga biomassza függése az OECD-modellel becsült tavi foszforkoncentrációtól 11. ábra. A Keszthelyi-medence minimális és maximális belső foszforterhelésének hosszú távú változása