Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 15 döntéshozási folyamat javítására. Az esettanulmányokból adódó legfontosabb felismerés az, hogy a megelőzés költsége általában kicsiny, egyszeri és jól definiált, miközben a cselekvés elmulasztása legtöbbször átláthatatlan következmények sorozatát vonja maga után. A következmények hosszú távon egyre súlyosabbá válnak, a megoldások drágák, komoly döntéshozási és etikai kérdéseket vetnek fel. A korai cselekvés még akkor is fontos, ha a valószínűnek látszó következményeket nem tudjuk erős „tudományos" bizonyítékokkal alátámasztani. A kötet minden tanulmánya négy közös kérdésre keresett választ: (1) Mikor vált ismertté a lehetséges veszélyt alátámasztó első megbízható tudományos eredmény? (2) Mikor és mit léptek a kockázatok csökkentésére? (3) Mekkorák voltak a költségek és hasznok? (4) Melyek a jövőnek szóló főbb tanulságok? A tanulságok közül csak azokat foglaljuk itt össze, amelyek különösen relevánsak problémánk szempontjából. - Az esettanulmányok többsége azt mutatta, hogy az első felismerés és a hatékony cselekvés között eltelt idő igen hosszú, gyakran több évtized, esetenként egy évszázad. Nem ritka az az eset, hogy a megbízható információ el sem jut a döntéshozókhoz. Máskor eljut ugyan, de nem veszik figyelembe. Ismét máskor rövid távú gazdasági és politikai érdekek miatt még a hangos figyelmeztetést is figyelmen kívül hagyják. - Az információ és a tudás jellege is sok kérdést vet fel. Kié? Megbízható? Független? Érthető a laikusok számára? És továbblépve, tényleg akarja-e a politika a döntést a konfliktusokkal és bizonytalanságokkal terhes helyzetben? - Az elemzés egyik központi következtetése pillanatnyi tudásunkkal és annak korlátaival kapcsolatos: hogyan kezeljük a tudományos bizonyosság hiányát? A kockázat és a bizonytalanság fogalma, elemzésének lehetőségei ma már jól ismertek, az esettanulmányok mégis szinte egyöntetűen azt igazolták, hogy a „nem-tudás" miatt mindig figyelmen kívül hagytak olyan fontos tényezőket, amelyek azután kellemetlen meglepetésekhez vezettek. Ezek gyakran kumulatív, szinergikus és közvetett hatásúak voltak. A tanulság egyértelmű: a stratégiai értékelésnek a hatások legszélesebb körére kell kiterjednie, hogy elkerülhesse a bizonyosság hamis látszatát és feltérképezhesse a váratlan eseményeket. A meglepetések előrelátása akár logikai „bukfencnek" is tűnhet, az esettanulmányok mégis azt mutatták, hogy lényegesen körültekintőbben is eljárhatnánk, mint ahogy azt a múltban tettük. A PCB vagy a halokarbonok esetében például a mesterséges anyagok általában vett különleges tulajdonságai, e vegyületek perzisztenciája és jó diszperziós képessége önmagában is figyelmeztető jele lehetett volna, hogy hatásuk hosszú távú és irreverzibilis lesz. Példánk általánosítható tanulsága, hogy a trendeket befolyásoló tulajdonságok feltérképezése jobban segítheti az előrelátást, mint a bonyolult hatásmechanizmusok részletes megértése. - A környezeti problémák kezelésének kulcsa a figyelmeztető jelek korai megfigyelése, kutatása és felismerése, a sötét foltok feltárása, a nem-tudás átalakítása bizonytalansággá majd kockázattá. Persze a kutatás a bizonytalanságot is fokozhatja és újabb meglepetések forrását tárhatja fel. Magában rejti az „analízis paralízise" csapdáját, ez pedig gátolhatja az elővigyázatosság elvének alkalmazását. Ebből adódóan „a tudomány majd megoldja" jellegű leegyszerűsítő állítások távolról sem helytállók. Már Szókratész felismerte, hogy a tudatlanság a bölcsesség egyik forrása. Az elővigyázatosság nem más, mint bölcs és előrelátó viselkedési szabály, amelyet a Balaton vízpótlásával kapcsolatban is követnünk kell.