Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
12 Dr. Somlyód y László legi helyzetet, a célállapotot és a különböző beavatkozások hatását az EU Víz Keretirányelvnek megfelelően elsősorban az ökológiai állapot változásával, illetve a vízállással, mint az ökológiai állapotot meghatározó egyik fontos tényezővel „mérjük". A VKI alapelve a vizek jó állapotának biztosítása. Ha a jelen állapot megfelel a célnak, cselekvésre nincs szükség. A válasz természetesen függ a folyamatban lévő éghajlatváltozástól: nem biztos, hogy ennek hatása ma kimutatható, idővel azonban azzá válhat. Ezért gondolkodásunknak nyitottnak kell lennie a folyamatos megfigyelésekből adódó új következtetésekre, fel kell készülnünk a cselekvésre. A vízszintszabályozás módosítására alternatívákat dolgozhatunk ki, különös tekintettel a bizonytalanságokra, a meglepetésekre, a hosszú távú hatásokra és mindezekből adódóan az elővigyázatosság elvére. A változatok különböző léptékű és jellegű beavatkozások „házasítása" révén jöhetnek létre. A beavatkozás-csomagok különbözhetnek egymástól abban, hogy tartalmaznak-e vízpótlást vagy sem, megtartják-e a jelenlegi vízszint-szabályozási tartományt vagy sem, számolnak-e helyi beavatkozásokkal vagy sem. A „megfelelő" alternatíva kiválasztásának alapja a hatások vizsgálata és a célállapottal történő összevetése. A potenciálisan változó éghajlat miatt a folyamatos megfigyelés akkor is kulcskérdés, ha most a nem-cselekvés, vagy a cselekvés elhalasztása mellett döntünk. 7.7. Három módszertani pillérünk 1.1.1. Az égliajlah'áltozás szerepe. Az utóbbi évtizedben világszerte megfigyelhető volt, hogy az egyes évek időjárása rendkívüli módon alakult. így volt ez hazánkban és a Balaton térségében is. Az 1990-es évek elején sorra jöttek a csapadékszegény esztendők, melyeket csapadékban bő évek. majd éveken át tartó, az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárás követett. A Balatonra és a tó vízgyűjtőjére hulló csapadék 2000-2002 között rendre elmaradt az átlagostól, a száraz(abb) esztendők csoportosan jelentkeztek. A szélsőségek - legalábbis érzeteink szerint - gyakoribbá váltak. Ez óhatatlanul felveti a kérdést: vajon az időjárás ilyen alakulása az éghajlatváltozás következménye, esetleg annak igazolása-e, vagy csupán a véletlen játéka, amely belefér köztudottan igen változékony, mi több, szeszélyes éghajlatunkba (.Nováky 2003, 2005)? Problémánk kezelése szempontjából tehát különös fontossággal bír az éghajlatváltozás megítélése. Olyan, általunk nem befolyásolható globális jelenségről van szó, amelynek tudományos megértését számottevő bizonytalanságok terhelik. Az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira vonatkozó feltevéseink alapvetően befolyásolhatják a vízszint-szabályozási stratégiára vonatkozó döntésünket (2. ábra). Kimutatható-e az éghajlatváltozás a rendelkezésre álló múltbeli hidrológiai adatokból? Ha nem, hogyan járjunk el, és milyen feltevésekkel éljünk ? Lesz-e egyáltalán hatása az éghajlatváltozásnak? Mikor és milyen mértékű? Vajon a tényleges jövőbeni változások igazolják-e feltevéseinket, vagy éppen rácáfolnak azokra? (Feltételezzük például, hogy az éghajlatváltozás hatással van a vízszintre, ennek megfelelően cselekszünk, a hatás azonban elmarad, vagy fordítva.) Bármi is történjék, mik lesznek a következmények? Hogyan kerüljük el a kedvezőtlen eseteket? A kérdések folytathatók. A dilemma jól érzékelhető (Kaczmarek et al. 1996, Kundzewicz-Somlyódy 1997, Burroughs 2001, Nováky 2003, 2005).
