Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

110 Clement Adrianne-Ish'ánovics Vera-Somlyódy László hajlatváltozás hatásaiból adódó változás és ezért csak a kétféle hatás megbízható szétválasztása adhat választ feltett kérdésünkre. Természetesen, a valóban külső kényszerítő hatásokra bekövetkező változást is az észlelések adataiból lehet és kell „kihámozni", megbirkózva azzal a nehézséggel tehát, hogy minden észlelésben együtt és egy időben van jelen az ismereteinktől független és az attól függő viselkedési változás. 2.2. A hőmérséklet és a csapadék idősorok trend-, periódusos és véletlen összetevői A véletlen folyamatok változásának nyomon követésére alkalmas módszer lehet a folyamatot leíró idősor trend-, periódusos és véletlen összetevőkre való szétfejtése. Ilyen módszerrel vizsgáltuk az évi középhőmérséklet múltbeli változását Keszthely állomás 1951-2002. évek közötti 52 éves, az évi csapadékét a Balaton felszínére hulló évi csapadéknak 1921-2002. évek közötti 82 éves idősoraira. A vizsgált idősorok a változások teljesebb tartományának természetesen csupán reprezentációi, rövid idejű mintái. Az idősor vizsgálatok a következő eredményeket adták. Az évi középhőmérséklet igen kismértékű trendszerű növekedést mutatott az 52 év alatt. A növekedés csekély mértékére utal, hogy a teljes időszak második felének átlagos évi középhőmérséklete 10,48 °C volt, mindössze 0,02 °C-kal magasabb a teljes időszak első felének átlagos évi középhőmérsékleténél. Az évi csapadék csökkenő tendenciát mutatott a 82 év során. Az elfelezett 82 éves időszak második felében az átlagos évi csapadék 604 mm volt az időszak első felének 633 mm-ével szemben, ami 4-5%-os csökkenést jelent. A 82 éves idősorban a csapadék és az idő közötti korrelációs tényező (a csapadékot instrumentális változónak tekintve) -0,163. Az egyébként sem számottevő trendekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a trendvizsgálatok eredménye általában véve erősen függ az időszaknak az abszolút időskálán megválasztott helyétől, azaz az időszak kezdetétől és hosszától és jószerével csak azt az időszakot jellemzi, amire készül. A vizsgált időszak kezdeti és végső időpontjának alkalmas (és tudatos) megválasztásával jóformán egy idősoron belül tetszés szerint kimutathatunk csökkenő vagy növekvő tendenciákat. Ez szinte következik az éghajlati (és éghajlathoz kötődő hidrológiai) idősoraink azon tulajdonságából, hogy egyfajta hajlamuk van az átlagtól azonos irányban eltérő évek - pl. csapadékban szegény vagy bő évek - csoportosulása tekintetében. Ennek minden bizonnyal fizikailag megalapozott (rendszer)tehetetlenségi okai vannak. Éppen a csoportosulás teszi lehetővé a periódus összetevők leválasztását, amelyek sinus és cosinus hullámokként közelíthetők. Egy sinus (vagy cosinus) hullámra pedig könnyen belátható, hogy megfelelően megválasztott pontjaikat összekötve emelkedő vagy süllyedő tendencia egyaránt kimutatható benne, miközben tudjuk, hogy a hullám maga nem rendelkezik ilyen tulajdonsággal. Okfejtésünket alátámasztja a Balaton csapadék-idősora is. Amennyiben a 82 éves időszakból a három utolsó, átlagnál alacsonyabb csapadékú év adatait elhagyjuk, a még mindig tekintélyes hosszúságú megmaradó idősor instrumentális korrelációs tényezője csupán 0,106, lényegesen kisebb, mint a 82 éves idősoré. A trendszerű összetevő leválasztását követően maradó idősor periódusos összetevőjének felderítésére vizsgáltuk az idősorok autókorrelációinak viselkedését. A hőmérséklet idősorában az autókorrelációs tényező maximuma 8 év eltolásnál van.