Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

A Balaton vízpótlása és az éghajlat 1 13 értéke ekkor 0,347. 16 év eltolásnál jelentkezik egy 0,093-as második, majd 23 évnél egy 0,063-as harmadik maximum. Ezek a 8 éves periódus alharmonikusaiként tekinthetők. Másfelől 3 év eltolásnál jelentkezik egy -0,330 negatív maximum, 12 évnél egy -0,296-as második, végül 19 év eltolásnál egy -0,316-os harmadik negatív maximum. A negatív maximumok is nagyjából 8-9 évnyi eltolással jelentkeznek, és valószínűen utalnak a felismert 8 éves periodicitásra. Két alapvető periódus időt tartunk tehát valószínűnek: a 3 és a 8 éves periódus időt. Ebből a 8 éves peridusos öszszetevőt választottuk le az idősorról, és kaptuk meg ezzel a véletlennek tekintett maradék idősort. A csapadék idősorában az autókorrelációs tényező maximuma a pozitív tartományban 14 év eltolásnál jelentkezik 0,300-as értékkel, a negatív tartományban 16 év eltolásnál -0,371-as értékkel. A 14 éves periódust választottuk le. A trendszerű és periódusos összetevők leválasztásával kapott idősorok véletlen folyamatként tekinthető maradék-idősorok. A szétfejtéssel értékelhető volt, hogy az egyes folyamatok milyen mértékben járulnak hozzá a teljes folyamat alakulásához, közelebbről az egyes összetevő idősorok varianciája milyen mértékben magyarázza az eredeti idősorok varianciáját (/. táblázat). A vizsgálat szerint az idősor alakulásában döntő szerepe van a véletlennek, kisebb, de a hőmérséklet esetén számottevő a periodicitásnak, és csak elenyésző a trendszerű változásnak. /. táblázat Az éghajlati idősorok variancia-analízise, % Teljes idősor Trend Periódus Véletlen Hőmérséklet 100 0,0 29,3 70,7 Csapadék 100 2,7 7,8 89,5 2.3. A csapadék és hőmérséklet valószínűségi eloszlása Az idősorokkal kapcsolatosan végzett vizsgálatok eredményeit úgy értékeljük, hogy egyik éghajlati elem esetében sem mutathatók ki olyan külső hatások, amelyek érdemi változásokat eredményeztek volna. Ez megnyugtató alapot ad arra, hogy mindkét éghajlati elemre az észlelési idősorokat azonos és változatlan éghajlat mintájaként tekintsük és a minta alapján az észlelések alapján megismerhető éghajlatot a két választott elem valószínűségi eloszlásával jellemezzük. A keszthelyi állomás 52 évének adatai alapján az átlagos évi középhőmérséklet 10,47 °C, szórása 0,72 °C (II. táblázat). Feltételezve - és a korábbi tesztelések alapján ezt joggal megtéve (Gilyénné-Nováky 1998) - az évi középhőmérséklet normális eloszlását, az évi középérték és szórásának, az egyes valószínűségekhez tartozó értékeknek a minta korlátozott hosszából adódó becslési intervalluma is számítható (II. táblázat). Az átlagos évi középhőmérséklet értéke 90% megbízhatósággal 10,30-10,64 °C értékek közé esik. Hasonlóan bármely p valószínűséggel meghaladott értékhez leolvasható a konfidencia intervallum. Pl. az évi középhőmérséklet 10%-os valószínűséggel meghaladott (közelítően az évek 10%-ában várható) értéke 90%-os megbízhatósággal a 11,09-11,74 °C tartományban van.