Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Nováky Béla: A Balaton vízpótlása és az éghajlata

A Balaton vízpótlása és az éghajlat 1 13 ra vagy éghajlati érzékenységi vizsgálatokra. Az alapvető gondot a modell stabilitásajelenti. A stabilitás ellenőrzésére elvégeztük a következő vizsgálatot. Az 1921-70. évek adatai alapján szerkesztett modellel segítségével, annak mindennemű változtatása nélkül számítottuk a természetes vízkészlet-változás értékeit az 1970. év utáni (azaz a modell konstruálása idején jövőnek, ma már múltnak tekinthető) évekre, ami voltaképpen a modell egyfajta független mintán történő kipróbálását, ellenőrzését jelenti. Az (5) egyenletbe behelyettesítettük a hőmérséklet és a csapadék értékeit, és így számítottuk а ЛЩ, természetes vízkészlet-változás 1970. év utáni évi idősorát, majd a korábbiakhoz hasonlóan a modellezett AW

t értékeknek az átlagostól való eltérései folyamatos összegzésével kaptuk a lefolyástalannak tekintett tó (fiktív) vízszintingadozását. A modellezett vízszintingadozást összehasonlítottuk a tényleges természetes vízkészlet-változásból számítható vízszintingadozással (3. ábra). A modell jól visszaadja a valóságot, ami a modell egyfajta stabilitására utal. 2. A Balaton térsége éghajlatának múltbeli változása A Balaton éves vízháztartása, természetes vízkészlet-változása és a vízszintje időbeli alakulásában az évi csapadék és középhőmérséklet játszik meghatározó szerepet. Mi mondható e két éghajlati jellemző múltbeli változásáról? A kérdésre roppant nehéz választ adni. A válaszadás bizonytalanságának egyik, s talán legszámottevőbb forrása az, hogy magának a változásnak a megfogalmazása is nehéz. További bizonytalanságok magának a jelenségnek a véletlen folyamat-jellegéből adódnak. 2.1. A változás meghatározásának és felismerésének bizonytalansága A változás vizsgálatában az állandóságot illetve a változást a következőképpen fogalmazhatjuk meg. Az évi csapadékot és középhőmérsékletet akkor tekintjük éghajlati értelemben állandónak, ha az abszolút idő éves léptékű skáláján bármely t, időpontban felvehető értékkészletük nem változik, bármely időponthoz rendelhető valószínűségi eloszlásuk állandó, ezzel szemben éghajlati értelemben vett változásnak tekintjük azt, ha a valószínűségi eloszlásuk változik. A változás definiálásának ilyen megközelítésénél is alapvető gond, hogy az adott (bármely adott) f, időpontban felvehető értékek készlete (tartománya) a priori nem ismert, a felvehető értékekről csak a tényleges észlelésekből lehet következtetni. Mivel az észlelések időben bővülnek, továbbá nem kétséges, hogy az észlelések számának növekedésével ismereteink is bővülnek, nyilvánvalóan egyre pontosabb, esetleg a korábbihoz képest változó képet kapunk adott éghajlati elem éghajlati értelemben vett viselkedéséről. Ezzel könnyen csapdába is eshetünk: az ismereteink változását könnyen összetéveszthetjük az adott éghajlati elem ismereteinktől független viselkedésének változásával. Hasonlattal élve: az új ismereteket adó régészeti feltárások nem a történelmet, csupán történelmi ismereteinket változtatják meg. A változás felismerésének az ismeretszerzéssel összefüggő bizonytalanságait hangsúlyozva nem kívánunk a másik végletbe esni és kizárni a folyamat tényleges változásának lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy éghajlatváltozás esetén egyszerre van jelen az ismeretek bővüléséből és az ég-