Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Tóth Sándor-Ijjas István: Árvízkezelés - európai trendek, hazai kihívások

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 1-2. füzet ÁRVÍZ KEZELÉS - EURÓPAI TRENDEK, HAZAI KIHÍVÁSOK TÓTH SÁNDOR és DR. IJJAS ISTVÁN A folyóvölgyi, torkolatvidéki és a vihardagály által kiváltott árvizek világszerte, így Európában is milliók számára jelentenek fenyegetést. Hollandiában pl. a lakosság csaknem fele él a tenger szintje alatt, illetve a folyók árterén, Magyarországon a lakosság negyede, az Egyesült Királyságban 10%-a él az árvizek veszélyének kitéve. A szociális és gazdasági fejlődés következtében kialakuló területhasználati feszültségek a kárpotenciál folyamatosan emelkedéséhez vezetnek az ártereken. Emellett az árvízveszély, mind a gyakoriság, mind az emelkedő árvízszintek tekintetében egyre nő, részben az emberi tevékenység okozta globális éghajlatváltozás által kiváltott, megfigyelhető tengerszint emelkedés, illetve az időjárási anomáliák és újfent az emberi tevékenységek miatt megnövekedett lefolyás következtében (Szlávik 2003a). Az árvízi elöntés európai méretekben is jelentős kockázatot képvisel. Az 1953. évi, Anglia, Hollandia, Belgium és Németország területén több mint 3000 halálos áldozatot követelt északi-tengeri árvízkatasztrófa 50. évfordulóján elmondható volt, hogy az árvizek megelőzése, az ellenük való védelem és a védekezés területén mind tudományos, mind gyakorlati értelemben igen komoly haladást sikerült elérni. Mindennek ellenére az ár\'íz a legelterjedtebb természeti veszély Európa szerte (FLOODsite 2003). Az 1990-es évekre hirdette meg az ENSZ a Természeti Katasztrófák Nemzetközi Évtizedét, célul tűzve a különböző jellegű természeti katasztrófák (árvizek, földrengés, vulkán kitörés, lavina, földcsuszamlás, kő- és sárfolyás, hurrikán, tornádó, szökőár stb.) előrejelzésének, megelőzésének és az ellenük való védelem javítását. A természet maga erre az erőfeszítésre csak az árvizek területén példátlan sorozattal válaszolt. Csak a jelentősebb európai eseményeket idézzük (Nagy 2001, Szlávik 1999, 2003a): Vaison-la-Romain, Franciaország (1992), Rajna-Meuse, Németország, Belgium, Hollandia (1993), Pó-völgy és Arno, Firenze, Olaszország (1994), Rajna-Meuse, Németország, Belgium, Hollandia (1995), Morava és Odera, Csehország, Lengyelország, Németország (1997), Nagy-Britannia (1998), Sarno, Olaszország - sárfolyás (1997), Felső-Tisza, Kárpátalja és Kelet-Szlovákia (1998), Nagy-Britannia (2000 ősze), majd folytatódott a 2000-es évek elején: Felső-Tisza, Kárpátalja és Bereg (2001), Felső-Duna, Bajorország, Ausztria (2002), Elba, Csehország, Németország (2002). Ezek az árvizek valamennyi nemzetközi statisztikában szerepelnek, mivel halálos áldozatokat is követeltek. Voltak persze A kézirat érkezett: 2004. III. 15. Tóth Sándor oki. mérnök az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (OKTVF) vezető fotanácsosa (Budapest). Dr. Ijjas István oki. mérnök, egyetemi tanár. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi F.gyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék.