Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Folyami vízállás előrejelzések pontosítása a Jones-formula alkalmazásával 599 a kinematikus hullám sebessége, továbbá (9)-et behelyettesítve (8)-ba, megkapjuk a Jones-formulát amely mostmár a vízfelszín esésének ismerete nélkül képes megadni a megfigyelt vízálláshoz tartozó nempermanens vízhozam pillanatnyi értékét. A Jones-formula jelen alakja a meder/víztükör szélesség (B) hossz menti állandóságának feltételezése mellett a kinematikus hullám alkalmazásán keresztül további elhanyagolásokat is tartalmaz. így például nem veszi figyelembe a vízszínváltozás kiváltotta diffúziós hatást, amely a kinematikus hullámmal szöges ellentétben az árhullámok ellaposodásáért felelős. Gyakorlati alkalmazások során ez utóbbi hiba szerencsére elhanyagolható (Henderson 1966). Szigyártó (1985) hasonlóan egy empirikus levezetés révén jut el a Jones-formula egy olyan változatához, ahol a mederesés (So) helyett a permanens vízszínesés szerepel A (11) egyenlet levezetése implicite В állandóságát tételezi fel, So helyére joggal írhatnánk a permanens vízszínesést, hiszen a kettő ugyanaz. Ebben az esetben feltételezzük, hogy az érdességi paraméter szintén konstansnak tekinthető az xtengely mentén. Természetes folyómedrek esetén a kettő nyilvánvalóan eltérhet egymástól, és ráadásul a permanens vízszínesés függhet magától az aktuális vízállástól is. Ilyen értelemben a Jones-formula Szigyártó-féle megfogalmazása általánosabb, hiszen nem tételezi fel В hosszmenti állandóságát, következésképp az hirtelen mederszűkületek vagy tágulatok környékén is elvileg alkalmazható, míg a (11) nem. A dolog pikantériája mégis abban rejlik, hogy So a gyakorlatban könnyebben megadható (a mércék nullpontjának referencia szint feletti magasságának különbsége elég hosszú szakaszon jó közelítést ad erre), mint a (vízállástól is függő) permanens vízszínesés. Ez utóbbi meghatározása elvileg lehetséges, amennyiben megfelelően hosszú egyidejű vízállás- és vízhozam-idősor áll rendelkezésre. A vízhozamok (kis vízfolyások kivételével, ahol megfelelő kontrolszelvények alakíthatók ki) nagy valószínűséggel a mért vízállásból egy permanens vízhozamgörbe segítségével származtatódnak, amely így pontatlan vízszínesést eredményez, hiszen nem a tényleges permanens állapothoz tartozó vízállásokat, ill. vízszínesést kapjuk meg, hanem a vízhozamgörbe pontatlansága miatt egy permanensnek vélt állapothoz tartozót. Következésképp, amennyiben a víztükör szélessége a szakasz mentén jelentősen nem módosul, úgy a Szigyártó (1985) általjavasolt permanens vízszínesési tag helyett az So tényező alkalmazása (ll)-ben gyakorlati célokra indokoltnak tűnik. Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy а Jones-formula (11 )-es alakjának alkalmazása - mennyiben javítja, vagy egyáltalán javítja-e, az árhullám-transzformációs módszereket (amik közül praktikus okok miatt az Országos Vízjelző Szolgálatnál alkalmazott Diszkrét Lineáris Kaszkád Modellt (Szöllősi-Nagy 1982) választottuk); - kivitelezhető-e és hogyan a mindennapi gyakorlatban. (И)