Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

A közösségi vízgazdálkodás felé 51 VII. táblázat Adatok az elvégzett folyószabályozási munkálatokról (Somogyi S.) Folyóhossz a szaÁtvágáÁtvágott Átlagos esés a bályozások sok hoszkanyarulatok szabályozások Folyó előtt után sza hossza elótt után km km km száma km cm/km Dunai 494 417 23 (2 5(2) 8(2) Tisza (з) 1419 966 114 589 Ti sza (4) 1211 758 136 114 589 3,7 6 Dráva (4) 409 232 68 7,5 12 Maros (4) 191 121 27 14 28 Hármas-Körös (з> 234 91 34 39 177 2 5 Kettős-Körös (3) 84 37 23 15 70 4 8 Fehér-Körös (4) 126 67 25 81 84 Fekete-Körös (4) 166 90 26 61 102 Sebes-Körös (4) 162 86 53 34 129 Berettyó (4) 269 91 51 46 229 Kőrösök együtt (4) 1041 462 212 266 791 Szamos (4) 187 108 36 Bodrog (1) 76 50 8 8 34 3,5 6 Rába (5) 132 84 80 51 32 47 (1) — a magyarországi szakaszon; (2) — a Dunaföldvártól D-re levő szakaszon; (3) — (eljes hosszában; (4) a szabályozott szakaszon; (5) Sárvár alatt hanem eltérő jellegű is volt. Egyrészt az árvizek üledékeiből mineralogén anyagok, másrészt az elhaló, dús ártéri vegetációból biogén anyagok származtak. Az ármentesítést követően a hordalék csak a hullámtereken rakódik le, és ez aránylag kevesebb, mint a folyó korábbi anyagvesztesége. A védett ártéren pedig már csak természetes szerves eredetű anyagok halmozódhatnának fel, ha a gazdálkodási hulladékok és a szemét helyet lennének ilyenek. A hajdani lápok és mocsarak, amelyeknek dús növényzete az ilyen üledékek képződését szolgálta, legnagyobbrészt mezőgazdasági művelésű területté váltak. A rendszeres árvízi elöntések elmaradásával az Alföld vízháztartási mérlege tartósan deficitessé vált, amit az éghajlatváltozás számottevően növelhet. Ennek megelőzésével együtt időszerű feladat a folyó és a társadalom korábbi aktív kapcsolatának a helyreállítása. A szabályozás és az ártereket uraló szántóföldi gazdálkodás nemcsak a természeti körülményeket változtatta meg, hanem új életmódbeli és társadalmi feltételeket teremtett. Az árvédelmi töltések és a szárazgazdálkodás (képletesen szólva) elválasztották a folyótól a lakosságot, a sikeres árvízvédekezések pedig a teljes biztonság hamis érzetét keltették. Az árterek gazdaságfejlesztésében ezek a tudati tényezők napjainkban is hatnak. Korábban a folyókat olyan erőforrásnak (természeti készletnek) tekintették, amelyeknek használati értékét az árvizek ismétlődése és mértéke határozta meg.