Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

484 Papp Ferenc 5. ábra: Vékonyréteg-kotrások 1992 és 2003 között Figure 5. Sheet-dredging in the period 1992-2003 A „Zsuzsa" névre keresztelt új kotró 15-20 cm vastag szeletekben szedte fel a tófenék anyagát, olyan mélységig, ameddig bontófejének önsúlya elegendő a behatoláshoz. Pásztázó mozgással 25 m széles sávban haladt előre, 50-70 m-enként állt át, és 20 cm-es rétegvastagság esetén átlagosan 125 m

3/óra mederiszapot távolított el. Ez a hígulás miatt 1000 m

3/óra zagy kiszivattyúzását tette szükségessé. Zagyszállítási távolsága nyomásfokozó nélkül is elérte a 4800-5000 m-t. A kísérleti rétegkotrást kutatási tevékenység készítette elő (VITUKI 1990a, 1990b, 1991), a próbaüzemi időszakot pedig rendszeres ellenőrző mérések, helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok kísérték (MTA BLKI 1992, KDT VÍZIG 1993). Ezek eredményei alapján dolgozták ki az üzemszerű kotrás technológiáját, ellenőrzésének és értékelésének módszerét (Gorzó 1991). A lepelkotrás ellenőrzésének legfontosabb eredményei röviden az alábbiakban összegezhetők. A Balaton vízminőségében kotrásnak tulajdonítható változást nem tapasztaltak. Néhány fizikai és kémiai paraméter a kotrógép közvetlen környezetében átmenetileg módosult. A mederüledék fizikai jellemzői alapján megállapították, hogy a felső kb. 50 cm-es réteg meglehetősen heterogén, de közvetlenül a fenéken mindenütt található egy 5-10 cm vastag, nagy víztartalmú laza iszap. Ezt a lepelkotrás során általában teljes egészében eltávolították, a kotort mederfenék tehát tömörebb lett, de ha az újabb mintavétel nem közvetlenül a kotrás után történt, akkor a mederfenéken már egy visszaülepedett, néha a kotrás előttinél is lazább réteget találtak. A mederüledék kémiai összetételére vonatkozó vizsgálatok az összes foszfor (TP) és a különféle P-frakciók mellett kiterjedtek az összes nitrogénre (TN), a kémiai oxigénigényre (KOI), az összes szerves szénre (TOC), valamint a P és NH4-