Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon 485 leadásra. A kapott eredmények ellentmondásosak voltak, és ezek az ellentmondások - sajnálatos módon - az értékelés szempontjából legfontosabb adatoknál jelentkeztek: a TP értékénél, a különböző P-frakciók TP-hez viszonyított arányánál és függély menti változásánál, s ezáltal a mért paraméterek kotrás hatására történt változásának megítélésénél is. A TP értékek szórása a hasonló adottságú területeken közel 100%-os volt. Ennél is nagyobb eltéréseket mutatott a különböző P-frakcióknak a TP-hez viszonyított aránya. Ami pedig a fuggély menti változásokat valamint a TP vagy valamely „könnyen oldódó" P-frakció kotrás hatására bekövetkezett változását illeti, annak megítélésében a vizsgálati jelentések feltűnően bizonytalanok és gyakran egymásnak ellentmondóak voltak. Az eredményeket az egyik igen kedvezőnek, a másik egyértelműen kedvezőtlennek értékelte. A mederüledék biológiai jellemzőinek vizsgálata a kémiai paraméterek elemzésénél tapasztalt ellentmondások jelentkezése után kerültek előtérbe, azzal az indokkal, hogy az eutrofizáció szempontjából elsősorban az a fontos, hogy a kotrás hatására bekövetkező változások a számunkra kedvezőtlen biológiai folyamatokat (mindenekelőtt az algák szaporodását) hátráltatják vagy sem. Ennek eldöntésére eleinte a mederüledékben található kékalga-spórák számának alakulását vizsgálták, majd a „biológiailag hozzáférhető" foszfort (ВНР vagy BAP) igyekeztek meghatározni. A spóraszámok csak néhol jelezték a kotrás hatását, és kiderült, hogy az adatokat meglehetősen nagy területi és időbeli változás jellemzi. Az algateszt-eredmények sem adtak egyértelmű magyarázatot a tapasztalt változásokra, az üledék legfelső rétegében azonban többnyire határozott csökkenést jeleztek a kotrás előtti értékekhez képest. A mederüledék pórusvizének változását rendszerint a pH, az oldott reaktív foszfor (ORP) és az ammónium-koncentráció alapján értékelték. Esetenként mérték a vezetőképességet, a nitrátot, nitritet, kalciumot, magnéziumot valamint az N/P és az Fe/P molarányt. Ezeknek függély menti alakulásából számoltak fluxus-értékeket is, de sem a kontroll területekkel, sem a kotrás előtti helyzettel történt összehasonlítás nem adott használható információt. A lekotort területek visszatöltődése kérdésében - az előzőekkel ellentétben - világos és egyértelmű vélemény született. A kiszúrt minták rétegsorainak szemrevételezése, a víztartalom-vizsgálatok, a radioizotópos mérések és a kihelyezett iszapcsapdákkal szerzett tapasztalatok egyaránt azt bizonyították, hogy a kotort területeken jelentős és aránylag gyors visszatöltődés történik. A 10-20 cm-es lepelkotrás helyén az első nagyobb vihart követően 5-10 cm vastag friss üledék képződött, s a mederfenéken előidézett változások 1-2 év alatt eltűntek. Ez a megfigyelés magyarázatot adott a helyszíni vizsgálatok előzőekben ismertetett ellentmondásaira, és meghatározó jelentőségű volt a kotrási stratégia további alakulása szempontjából. 3.3 Az 1999 utáni időszak 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia és a Miniszterelnöki Hivatal közös kutatási programja keretében (Somlyódy-Banczerowski 2000) elkészült az első olyan modell, mely megkísérelte számszerűsíteni a vízminőség-védelmi kotrásnak az eut-