Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon 481 A kotrás - a beszámolók tanúsága szerint - a tápanyagban dús mederüledék kezelésének legáltalánosabb, de egyúttal legköltségesebb módszere, melyet elsősorban sekély tavaknál alkalmaztak, gyakran iszapcsapdázással együtt. A tapasztalatok szerint a meder részleges kotrása is igen jó eredményt ad, ha eltávolítják a legszennyezettebb fiatal üledékréteget. Változatlan külső tápanyagterhelés mellett a kotrás csak átmeneti javulást hozott, és azt néhány év múlva többnyire meg kellett ismételni. Eutróf tavak problémáinak kezelésére esetenként kémiai és biotechnológiai módszereket is alkalmaztak, de az üledékben felhalmozódott foszfor mennyiségének csökkentésére az utóbbit sehol nem használták. A vegyszeres technológia a foszfor kicsapatására vaskloridos vagy alumínium-szulfátos kezelést javasol, az algavirágzás megelőzésére pedig hajóról vagy helikopterről vízbe szórt speciális kemikáliákat. Ezek gyakorlati alkalmazására csak kis területű és többnyire mesterséges állóvizeknél, kísérleti jelleggel került sor (

Boers et al. 1994, Hupfer et al. 1997). A hazai gyakorlatból érdemes megemlíteni a Velencei-tó keleti, Fiirdető-tisztás nevű részének példáját, ahol a mederkotrás és Vereb-Pázmándi-vízfolyás torkolata közelében alkalmazott előülepítés együttes hatásaként a klorofill koncentráció jelentős mértékben csökkent, és megszűnt a korábbi tömeges algavirágzás. 3. A Keszthelyi-medencében alkalmazott kotrási és ellenőrzési módszerek A Keszthelyi-medencében az 1970-es évek végére kialakult rendkívüli helyzet okainak tisztázására részletes adatgyűjtés kezdődött, és megindultak a vizsgálatok, tudományos kutatások. Ezzel szinte egyidőben kezdődtek és kisebb megszakításokkal 2003 végéig folytak a medence vízminőségének javítását szolgáló mederkotrási munkák is. Az I. táblázat a beavatkozások legfontosabb adatait foglalja össze. A vonatkozó technológiai és stratégiai megfontolások, valamint az ellenőrző mérések és vizsgálatok tapasztalatai 3 jellegzetes időszakra oszthatók. 3.1 Az 1992 előtti időszak A beavatkozások célja kezdetben a mederfenék laza üledékének összegyűjtése, eltemetése és a benne levő foszfor mineralizálódásásának elősegítése volt. Erre az iszapcsapdák látszottak legalkalmasabbnak, éspedig azokon a mederrészeken, ahol a hordalék nagy része az öbölbe érkezik (Zala-torok), illetve ahol a korábbi tapasztalatok alapján ismert üledék-felhalmozódási helyek vannak (Balatongyörök és Keszthely-Gyenesdiás előtere). A mintegy 1 km

2 területen 1979 és 1984 között végzett mélykotrás eredményeként 1-3 m mély iszapcsapdák létesültek (4. ábra), összesen 2 millió m

3 térfogattal. Az iszapcsapdázás hatékonyságát ellenőrző helyszíni vizsgálatok (KDT VÍZIG 1988) megállapították, hogy a kikotort árkok rövid idő alatt megteltek magas foszfortartalmú mederanyaggal. Az áramlásmodellezési eredmé-