Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon

482 Papp Ferenc I. táblázat A Keszthelyi-medence vízminőségvédelmi kotrásának legfontosabb adatai A kotrás helye éve jellege vastagsága Területe térfogata m km

2 ío-V Balatongyörök 1979 mély 1,0-3,0 0,439 770,00 Zala-torok 1981-1984 mély 2,5 0,410 842,00 réteg 0,8 0,429 343,30 Keszthely1983 mély 3,0 0,163 340,00 Gyenesdiás 1984-1985 réteg 0,4 - 0,6 0,738 368,00 Keszthely-nyugat 1984-1987 réteg 0,4 0,199 79,45 Gyenesdiás 1986-1987 réteg 0,4 0,518 207,15 Vonyarcvashegy 1986-1987 réteg 0,4 1,199 479,50 Keszthely belső 1987 réteg 0,4 0,210 83,85 Helikon 1989 réteg 0,8 0,065 52,00 Keszthely1992 vékonyréteg 0,2 0,587 117,40 Gyenesdiás 1993 (kísérleti) 0,314 62,80 1994 0,100 20,00 Keszthely1995 vékonyréteg 0,10-0,15 1,578 236,70 Gyenesdiás 1996 (üzemszerű) 1,800 360,00 Vonyarcvashegy 1997 1,712 256,80 1998 1,638 220,00 1999 1,650 230,00 2000 100,0 150,00 2001 0,900 105,00 2002 0,850 100,00 2003 0,850 127,00 összesen: 17,349 5 550,65 nyek és a kihelyezett mérőcsövekben összegyűlt minták azonban azt mutatták, hogy ezzel a megoldással elsősorban a mederfenéken kúszó kb. 1 cm vastag iszapréteget lehet összegyűjteni, míg a gyorsabban mozgó - az előbbinél jóval nagyobb mennyiségű és magasabb foszfor-tartalmú - lebegő anyag túlnyomó hányada a csapdák fölött továbbhalad. Ebből következik, hogy a mélykotrásnak a belső terhelést csökkentő fajlagos (a kikotort anyag mennyiségére vetített) hatása kicsi. Az 1982-ben megkezdett rétegkotrás már a tófenék foszforban gazdag laza üledékének a mederből való eltávolítását szolgálta. A korábbi kutatási eredmények alapján ekkor már ismert volt, hogy ehhez elég lenne leszedni a legfelső 10 cm-es iszapréteget, de a rendelkezésre álló műszaki lehetőségek mellett a 0,4 m-nél kisebb átlagvastagságú mederkotrás még kivitelezhetetlen volt. így aztán 1989-ig 3,36 km

2 területről (4. ábra) összesen 1,6 millió m

3 laza fenékiszap került a parti zagyterekbe. Ellenőrző helyszíni mérések ebben az időszakban nem történtek. A mély-, és rétegkotrások egy holland gyártmányú, Master típusú hidromechanizációs kotróval történtek. A mélykotrások során a kotró 120-150 m

3 mederanyag/ óra teljesítménnyel dolgozott maximum 9 m mélységig, rétegkotrásnál a teljesítmény 100-130 m

3 mederanyag/óra volt. A bontófej alkalmasnak bizonyult a nagyobb ellenállású közettörmelékes, agyagos talaj kitermelésére is. A zagyszivatytyú teljesít-