Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

Vízgazdálkodás a globalizálódó világban 461 pította, hogy a vízválság eredendő oka a gazdálkodás hiányossága és az intézményrendszer szétaprózottsága. Igen indokolt lenne elemezni - „utóértékelni" - a hazai egységes vízgazdálkodási intézményrendszer elemekre bontását, és előkészíteni a nemzetközileg célszerűnek ítélt integráció megvalósítását. Az átszervezésekkel kialakított új halmaz-struktúra ugyanis nem mutat alkalmasságot sem az egységes informatikarendszer, sem a közösségi tervezési és döntéshozatali eljárás megvalósítására. A környezet és a gazdaság kapcsolatában a két világcsúcs közötti évtizedben három, egymáshoz szorosan kapcsolódó, hosszabb időtávlatú irányzat erősödött, nevezetesen: a globalizáció, a decentralizálás és a nem-kormányzati szervezetek részvétele a célok, illetve a teendők meghatározásában. Az Agenda-21 programban az a felismerés vált meghatározóvá, hogy úgyszólván valamennyi környezeti folyamatot és beavatkozást csak földrajzi és geopolitikai teljességében lehet tárgyszerűen értékelni. A decentralizálást és a tágabb körű intézményi részvételt pedig egyrészről a demokrácia és az önkormányzás eszmeisége, másrészről a megtárgyalandó kérdések szakterületi sokrétűsége szorgalmazza. Az országok többségében (összesen mintegy 70-ben) a globalizációt belső folyamat, a decentralizáció kísérte. A kormányzatok felismerték, hogy a növekvő kötelezettségekkel együttjáró terhek csökkentésére - és részben ezek hatékonyabb ellátása érdekében is - feladataik és jogköreik egy részét célszerű átengedniük a helyi (városi és területi) önkormányzatoknak. Némely esetben (például Dél-Afrikában) ez az irányzat a „város-államok" szövetségeként kialakított államiság modelljével is párosult. Ezekhez a politikai irányzatokhoz jól illeszkedtek - és néhol ezek meghatározó jelentőségű motorjává váltak - a riói csúcs ajánlásai. Megkezdődött, illetve felgyorsult a gazdaság és a környezet kapcsolatában szerepet játszó érdekeltségi körök intézményesülése, és ezek sok fontos eszmei és stratégiai kérdést tűztek napirendre a helyi önkormányzati politika felülvizsgálatához és továbbfejlesztéséhez. A fenti irányzatok szerencsés összetalálkozásával a Riót követő egyetlen éven belül összesen mintegy 2000 városi és területi önkormányzat dolgozott ki a világcsúcs ajánlásait tételesen követő és a helyi adottságokhoz igazodó „Local Agenda 21" programot. Bár ezek az elmúlt évtized folyamán a környezet egy-egy tényezőjét illetően (levegő-szennyezés, hulladék elhelyezés, közegészségi ellátás, érdekeltségi társulatok stb.) igen jelentős előrehaladást hoztak, a fenntarthatóság feltételeit teljességükben és összehangoltságukban sehol sem sikerült megvalósítani. Az LA-21 programok esettanulmányi elemzése a fejlesztési politika számos olyan lehetőségét és akadályát tárhatja fel, amelyek hasznosíthatók az Új Magyarország Fejlesztési Terv számára is. A globalizáció és a decentralizálás nem válhatott volna az ezredfordulót megelőző évtized jellemző irányzatává, ha kibontakozásukat nem segíti és hatásukat nem erősíti egy harmadik erőteljes irányzat, jelesül a „civil szervezetek" társadalmi és politikai szerepének gyors kiteljesedése.