Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

412 Orlóci István - Szesztay Károly mények - közöttük az árvizek - ilyen vonatkozású és a megbízhatóságukkal jellemzett statisztikáira van szükségük. Mindenekelőtt azonban elsősorban a szakmán belől kell szabatos fogalmazásra törekedni. A felkészülésre, a védekezésre, illetve a kárcsökkentésre vonatkozó pragmatikus döntések elemi feltétele az árvizet kiváltó időjárás, illetve az árhullám levonulás részletes és folyamatos megfigyelése, tekintettel az esemény törvényszerűségének kutatására is. Nemcsak a folytonos helyzetértékeléshez, valamint a fejlesztési döntéseket megalapozó - és a hiányolt - kockázatelemzéshez is nélkülözhetetlen adatgyűjtési, értékelési és kutatási munkákat, hanem az ismeretterjesztést és a szakmai továbbképzést is közvetlenül-közvetve korlátozzák az ismétlődő szervezgetések, illetve forrás-szűkítő intézkedések. Az elmúlt évtized során az árvízi kockázat ezen okokból is növekedett. 3.2. A biztonság növelésének újabb módszere Az árvízi káresemények gyarapodásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költségek tetemesen meghaladják a vagyonvesztés értékét, és a lakosság biztonságvesztő hangulata politikai súlyúra növekedik. Katasztrófa idején nem érvényesült a költséghatékonyság elve, az elpusztult használt eszköz helyett új épült, és a keserű hangulatot enyhítő segélyek nem csökkentették a veszélyérzetet. Politikai megfontolások mellett a költségvetést terhelő tetemes, tervszerűtlen kiadások erőteljes indítékai voltak az árvízvédelem további fejlesztésének. A Kormány a 2000. évben az árvízvédelmi rendszer védképességére vonatkozó többirányú intézkedései között elrendelte, hogy a „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" című ágazati vizsgálatok keretében a védművek erősítésén kívül fel kell tárni a rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetéséhez szükséges tartalékokat is Korábban az árvízmentesítés elsőrendű gazdasági célja az árterek biztonságos használata és a termőföldek értéknövelése volt. Ez az indíték és a korszak műszaki és gazdasági feltételei határozták meg a Vásárhelyi Pál által 150 éve tervezett és napjaikra a tiszai táj szerves részévé vált árvízvédelmi műveink jellegét, jelesül azt, hogy az árvizeket töltésekkel határolt mederben kívánták levezetni. Ma már az árvizek károkozásának mértékét és megítélését elsősorban nem a termésveszteség, hanem a polgárok közvetlen veszélyeztetettsége, lakóhelyének, közműveinek és közösségi értékeiknek a pusztulása határozza meg. Vizsgálódásunk szempontjából mérlegelve a két korszak körülményeit két azonos és három különböző feltételre utalunk Azonos az alapvető indíték, jelesül, az Alföld területfejlesztése akkor is nemzetgazdasági jelentőségű volt, és most is az. Ennek részei a jelenlegi árvízvédelmi fejlesztés sajátosságai; nevezetesen a Tisza menti térség halaszthatatlan tájgazdálkodási és természetvédelmi feladatai (a jövedelmezőséget növelő földhasználati változtatások és az ökológiai hálózat kialakítása). Az ármentesítés megvalósításának meghatározó feltétele volt, hogy a korabeli földbirtokosoknak nagyságrendileg azonos volt az árvízi kárkockázata (a Birodalmi Kormányzat pedig a Tisza szabályozási költségeinek viselésével, a hajózás fellendü-