Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

30 Orlóci István ködés és a gazdaságosság feltételét. Az ökológiai szempontokat érvényesítő jogszabályok ezektől jellegükben különböznek. A természetvédelmi értékrend „természeti", „természetközeli", vagy „eredeti", illetve „kiváló" és , jó állapotú" szubjektív jellegű kategóriái szervesen nem illeszthetők be a mérnöki értékmérlegbe. Az óvatosság diktálta állapotrögzítő szemlélet (amelynek érvényesítése sok esetben átmeneti szukcessziós állapotot, vagy erőteljes emberi szabályozási következményt rögzít) esetenként ellentmond az élő rendszerek alapvető sajátosságának, nevezetesen a struktúrájuk és funkciójuk folytonos változásának. A jogszabályi kritériumok alkalmazása érdemben „követő" jellegű szabályozás, jelesül: a törvények korábbi általános tapasztalatokat, ismereteket, következtetéseket rögzítenek. A folyógazdálkodási feladatok ellenben konkrét helyen, időben és gyakorta új körülmények között jelentkeznek. Az ökológiai valamint a más társadalmi szempontok arányos érvényesítéséhez ezért - az előbbiekre is figyelemmel - két további elvet szükséges alkalmazni; nevezetesen a partnerség, valamint a szubszidiaritás elveit. (Ez utóbbit nevezzük itt magyarul „önkormányzatiságnak"). Az első a helyismerettel rendelkező ökológus és a potamológiában is jártas mérnök (ilyet még képezni kell) együttműködését jelenti; az utóbbi pedig a közvetlen érdekeltek közreműködését kívánja meg, mind az ökológiai célállapot megfogalmazásában, mind pedig a legjobb megoldás kiválasztásában. 2.1. A tájfejlesztéssel összehangolt folyógazdálkodás informatikai alapjai A többcélú folyószabályozás döntési rendszerének hiányosságait a közösségi döntési módszerek alkalmazásával csökkenteni lehet, különösen, ha ezekhez társulva bővülnek a mérnöki tervezés rendszerébe illeszthető ökológiai ismeretek is. A bizonytalanságok megszüntetésének az informatikai fejlesztés az eszköze. Az igazgatási szabályozás gyarapítása helyett célszerűen erősíteni kell az érdekeltek „önvezérlését". Ennek működéséhez egyrészről olyan egységes nyilvántartást kell létrehozni, ami az intézményi és érdekeltségi tagoltságtól függetlenül veszi számba a folyók valamennyi - természeti, gazdasági és társadalmi jelentőségű - tulajdonságát. Másrészről olyan eljárási rendre van szükség, amelynek keretében valamennyi érdekelt egyezkedésével alakul ki a társadalmilag leghatékonyabb megoldást kijelölő értékmérleg. A tájfejlesztéssel integrált vízgazdálkodás alapja a víz szerepének, a természeti és társadalmi-gazdasági rendszereket és folyamatokat úgyszólván minden részletében és mozzanatában átjáró, hatásközvetítő és egységformáló hatásmechanizmusnak az ismerete. A gazdálkodási keretekbe illeszkedő szabályozás és tervezés kiindulópontja pedig a természeti tényezők és folyamatok embercentrikus értékrendszerének kialakítása, ami a víz és a víz-körforgás társadalmilag jelentős (értéket hordozó) tulajdonságainak {III. táblázat) módszeres feltárásával és folyamatos nyilvántartásával valósul meg. A társadalomnak és a folyóknak, valamint a környezetnek a kapcsolatai kétfélék, jelesül közvetlenek és áttételesek. A folyó (medre, vize, ártere) egyfelől különféle tulajdonságai révén tárgya az adott társadalmi igényeknek; ez a közvetlen,