Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A vízkárelhárítás rendelkezéseinek nyomon követése 299 miniszter köteles megkezdeni és „egész eséllyel lefolytatni" a legszükségesebb munkákat és az egész töltés építését 1882. év végéig elvégezni. A munkák költségeinek fedezésére állami kölcsön szól, melyet ki kell vetni - e törvénycikk szerint - 1884. év végéig az érdekeltekre. A minisztert a törvény arra is utasítja, hogy a Tisza és mellékfolyói végleges rendezésére terjessze be törvényjavaslatot. Újszerű az a rendelkezés, mely az ármentesítéssel érintettek részére ideiglenes adómentességet állapít meg. ( 1881. évi XLII. t. cz.,) A törvénycikk személyi hatálya alá tartoznak a tulajdonosok, a társulatok és mindazok, akik védműveket építettek, vagy a vízmentesítésbe befektettek. Az 1884. évi XIV. t. cz. a Tiszának és mellékfolyóinak szabályozásáról, ezen folyók völgyeinek ármentesítéséről, úgyszintén a vízszabályozó és ármentesítő társulatok igazgatási szervezéséről rendelkezik. E törvény megalkotását a Kormány rendelte el, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. cz. 193. §-a pedig e törvény szabályozását továbbra is fenntartotta. A törvény úgy rendelkezett, hogy a vízszabályozó és ármentesítő társulatok - közös érdekük gondozása céljából - a Tisza-völgyi Társulatba belépni kötelesek. Az 1885. évi VIII. t. cz. a Duna folyam Dévény-Dunaradványi szakaszának szabályozása került kiadásra, mely munkát állami költségen kellett elvégezni a törvény kifejezetten így rendelkező 19. §-a szerint. További sürgős szabályozási feladatokat fogalmazott meg az 1885. évi XV. t. cz., mégpedig a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztosításáról. E feladatot a tárgyév végéig kellett végrehajtani, a törvény kimondta, hogy a végrehajtó a kormánybiztos, a munkálatokat pedig kizárólag állami közegek végezhetik. Az építési költségekre kölcsönt kellett felvennie a pénzügyminiszternek, a törlesztés pedig Győr várost és Győrsziget községet terhelte. A már hivatkozott első alaptörvény, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. cz. II. fejezete (a vízi munkálatokról) tartalmazza a medret, a partot, a töltéseket érintő rendelkezéseket, kimondva általános szabályként a partot, a töltéseket érintő rendelkezéseket, kötelezettségeket. A vízi művek tulajdonosai kötelesek - a törvény szerint - kártérítést fizetni, ha a víz folyásában olyan változások következnek be, melyek károsak. Ugyancsak ő felel, ha valamely vízi mű esetében a meghatározott vízszintnél magasabb vagy alacsonyabb szintet tart. Az átereszek és hidak tulajdonosainak feladata a vizek természetes lefolyásának biztosítása; akiknek területén vízmosások képződnek, kötelesek végrehajtani a hatóság által elrendelt munkálatokat. A törvény IV. fejezete részletesen tartalmazza a vízitársulatokra vonatkozó előírásokat. Eszerint vízrendezésre és vízhasználatra alakult társulat működhet. A vízrendezési társulatok végzik a vízszabályozást és ármentesítést. A vízhasználatra alakított társulatok feladata a lecsapolás és az öntözés. 1892-ben történt intézkedés, a XXXII. törvénycikkel az al-dunai Vaskapu zuhatagon épülő csatorna lemélyítéséről. A költségeket az állampénztári készletből kellett biztosítani; de csak előlegként. Sorra születtek emellett a nagyberuházásokat jelentő további folyószabályozást előíró törvényi rendelkezések; így az 1894. III. t. cz. a Tisza és Bodrog mellékfolyó szabá-