Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

A közösségi vízgazdálkodás felé 29 folyó még megmaradt vagy visszaállításra váró szerkezeti elemeinek újraegyesítését tűzi ki célul a legújabb konnektivitás koncepció (Ward, 1997). A folyóvölgy négydimenziós működésében, a felvíz, alvíz, vertikális irányokat meghaladóan fontos szerepe van a laterális iránynak, tehát az ártérnek (

Ward-Stanford 1989). ... A természetszerű folyókezelés premisszája az ártér. A Tiszához hasonló folyóknál az ártér fogadja, közvetíti és feldolgozza a teljes, különösen a felvízi folyóvölgy gazdaságának és anyagforgalmának hatásait. Ennek megfelelően a folyóvölgy legfontosabb természeti erőforrása. Ezt az alapvető törvényt sértette a Vásárhelyi-féle folyószabályozás. ..." A szerző más tanulmányában is foglalkozik a folyók anyagforgalmával, érvelve a hordalék visszatartása mellett, és vitatva a folyószabályozás egyik fontos feladatának, jelesül a hordalék - tengerbe - elvezetésének az indokoltságát. Tardy (1994): „A természeti értékek általában olyan összehangolt rendszereket alkotnak, amelyek elemei önmagukban nem őrizhetők meg, hanem csak teljes, működőképes rendszerek formájában tarthatók fenn." „A természetvédelemnek a jövőben - a vízgazdálkodással szorosan együttműködve - mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a természet elemei közül a legcsekélyebb mértékben rendelkezésre álló, de a hazai tájak eredeti képéhez és esztétikai arculatához elválaszthatatlanul hozzátartozó vízi élőhelyek természetközeli állapotát, mozaikosságát és fajgazdagságát megóvja, illetve visszaállítsa." „Különös tekintettel a klíma valószínűsíthető melegedésére és a Kárpát-medencében immáron biztosra vehető szárazódásra ...minden cseppnyi természetes vízforrásunkkal gondosan gazdálkodnunk kell." Aradi et al. (2002): „Első teendőként ezért új alapokra kellene helyeznünk a vízhez való viszonyunkat: nem a szabályozásnak, hanem a gazdálkodásnak, nem a kármegelőzésnek, elhárításnak, hanem az erőforrás bölcs hasznosításának kell előtérbe kerülnie. Ehhez összehangolt, kölcsönös megértésen alapuló integrált területi tervezés és önmérsékelt magatartást tanúsító szakmai, társadalmi és politikai együttműködés szükséges." A folyók a halászat révén váltak először a gazdálkodás tárgyává; és az öntözés volt az első, jelentős externáliát keltő vízgazdálkodási tevékenység. A folyóvölgyi birodalmakban törvényekkel szabályozták a folyók használatát és a számításba vett készleteik védelmét, de nem korlátozhatták a hasznosítás fel sem ismert ökológiai következményeit, mint például az öntözés szikesítő hatását. A szaktudomány még napjainkban is birkózik az élőhelyek folyamatainak és a tájak rendszerének a feltárásával (Juhász-Nagy 1986). Egyértelmű, hogy a folyók nak - amellett, hogy élőhelyek, - meghatározó szerepük van az árterük táj fejlődésében, de a vízjárásnak az anyag- és energiaforgalomban betöltött szerepéről még hiányosak az ismereteink. Pedig ez a kulcsa annak, hogy az ökológiai szempontok a mérnöki munka szerves elemévé váljanak. Az óvatosság, az elővigyázatosság elve napjainkban ezt a hiányt hivatott pótolni. A vízépítésben is, mint minden más társadalmi szükségletet kielégítő műszaki tevékenységben, a legjobb megoldás kiválasztásánál elsősorban két - mértékrendszerbe foglalható, számszerűsíthető - feltételt érvényesítenek; nevezetesen a biztonságos mű-