Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 1-2. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK ÖNSZERVEZŐDÉS ÉS INTÉZMÉNY FEJLESZTÉS AZ IGÉNY-ORIENTÁLT VÍZGAZDÁLKODÁSBAN DR. SZESZTAY KÁROLY A természeti készletek véges volta legelőször és legáltalánosabban a vízgazdálkodás­ban jelentkezik. A vízgazdálkodás irányzata és hangsúlya a készlet kitermelés növeléséről egyre inkább a hatékony használatra és a vízigényeket csökkentő műszaki és gazdasági megoldásokra helyeződik át. Ez az irányzat a gazdálkodást behatároló döntésekben egyre fontosabb szerephez juttatja a vizet és a vízügyi szolgáltatásokat igénylő személyeket és in­tézményeket, hiszen a hatékonyság-növelés és az igény-csökkentés célszerű mértékét és módozatát csak a közvetlen érdekeltek bevonásával és együttműködésével lehet megvá­lasztani (Orlóci-Szesztay 2003). Ez a felismerés tükröződik országos szinten az 1984. évi Vízgazdálkodási Kerettervben; az európai térség adottságai között pedig az EU keretében készült 1992 - 98. évi vízgazdálkodás-politikai alapozó tanulmányban (Correia 1998a, 1998b, Szlávik 1998, Szlávik-Ijjas 1998). Ezek a kezdeményezések az igény-orientált víz­gazdálkodás lényegét a társadalom egészét átfogó koordináló és érdekegyeztető tevékeny­ségben jelölik meg. Az európai országok adottságainak sokféleségében az EU alapozó ta­nulmánya az együttműködés és az érdekegyeztetés feltételeit az alulról építkező önszerve­ződés és intézmény-fejlesztés eszmeiségéből kiindulva keresi (Kraemer 1998). 1. Társadalom-politikai kapcsolódások A víz mind a természetet, mind a társadalmat minden főbb részletében és mozza­natában átjárja, ezért nem meglepő, hogy a környezet-centrikus és igény-orientált víz­gazdálkodás eszmeiségi alapjait keresve az EU alapozó tanulmánya az emberi együtt­élés végső (etikai és pszichológiai) kérdésköréig nyúl vissza és a választ - az európai civilizáció hagyományaiban - a társadalom-szociológiára irányuló keresztény tanítás­ban találja meg. Az európai országok együttélésének és együttműködésének eszmei és társadalom-politikai alapjául az Európai Uniónak az 1992-ben aláírt Maastricht-i okmá­nya az alulról építkező önszerveződésnek az I. táblázat szerinti alapelveit foglalta szer­ződésbe. Ember- és világképüket tekintve ezek az alapelvek az emberi személyiség ké­pességeinek és kezdeményezéseinek szabad és teljes kibontakoztatását tekintik elsőd­leges céljuknak; társadalom - szociológiai vetületükben pedig az önkéntes és spontán A kézirat érkezett: 2005. II. 8. Dr. Szesztay Károly oki. mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom