Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

28 Orlóci István vő súllyal az emberi, gazdasági tényezői határozzák meg. Elsődlegesen, ezért tárgyai a folyók a gazdálkodásnak. Az ember és a társadalom életében betöltött szerepük lényegében kettős. Egyfelől - közvetlen vonatkozásban - sokféle anyagi szükséglet kielégítésére alkalmas természeti készletek, valamint élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető természeti kockázati tényezők. Másfelől - közvetett szerepkörükben - a folyók az ember természetes életterének dinamikus alkotó elemei. A szerepkör jellemzőit érdekeltségi tagolásban a III. táblázat mutatja be. A folyók hasznosítása és medrüknek, illetve vízjárásuknak részleges szabályozása a legrégibb, közösségi erőfeszítést kívánó gazdasági tevékenységek egyike. A Kárpát-medence folyóinak a magyarság életében betöltött szerepéről történeti áttekintést adó II. táblázatban utalok a gazdálkodási mód, illetve a technológiák változására is.. A társadalom életmódjának és más korszakos tényezőknek a szoros kapcsolata, nem kevésbé a korszakváltási indítékok egyértelműen jelzik a „múlt helyreállításának" ellentmondásosságát. A folyók szabályozása és hatékony hasznosítása a kezdetektől össztársadalmi szervezettséget kívánt, és az állam szerepe - politikai és gazdasági irányzatoktól függetlenül - napjainkig meghatározó. A hazai történelmi tapasztalatok szerint a vizek kezelésében a „közösségi gazdálkodás" bizonyult a leghatékonyabbnak. A folyóvölgyi vízgazdálkodási feladatok végrehajtása nagy beruházási, de ugyanakkor viszonylag alacsony működési költséget igénylő tevékenység. Ezek a fejlesztések közvetett hasznaik (a személyes és a termelési kockázatok csökkenése, a munkahelyek és adóbevételek növelése, az áru- és idegenforgalom emelkedése) révén az állam számára napjainkban is előnyösek. A szabályozás és hasznosítás technológiái hosszú idő során szerzet tárgyszerű tapasztalatokból érlelődtek. A folyó - ökológiai kapcsolatain keresztül érvényesülő közvetett társadalmi szerepének változására vonatkozó tapasztalatok azonban általában szubjektív jellegűek és a megállapítások többnyire feltételesek. A teljes körű - tudományos megalapozottságú - utólagos értékelésnek két súlyos akadálya van. Az egyik: a kezdeti, a kiinduló állapot, illetve a szabályozásokat megelőző természeti (vízháztartási, talaj- és növényzet-fejlődési) folyamatok rögzítetlensége. A másik akadályt a hatásmechanizmus bonyolultsága jelenti. A folyók viselkedésére a vízgyűjtőterületükön végbemenő minden természeti (időjárás) és gazdasági (erdőirtás, iparosítás stb.) változás hatást gyakorol. Az árterek ökológiai folyamataiban pedig a változó területhasználatoknak (mezőgazdaság, települések, ipar stb.) közvetlen és erőteljes a hatása. A szabályozás, a hasznosítás tervezésének mindezekért a legkockázatosabb feladata az ökológiai szempontok figyelembe vétele, a természetvédelmi szabályoknak az adott helyre, feladatra alkalmazása. Ebben a vonatkozásban fogalmazódik meg a legtöbb kritika, és hangzik sok figyelemre érdemes elvi megállapítás. ... Ezek közül példaként: Oláh 2002: „Az általunk követni kívánt országokban a folyókat érintő vízügyi beavatkozások tervezésekor az egyik legfontosabb alappillér a folyó-kontinuitási koncepciónak nevezett paradigma. ... Most kezdik alkalmazni Vanotte és munkatársai (1980) folyóvízi kontinuitás koncepciójának eredményeit. ... A megcsonkított