Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

A közösségi vízgazdálkodás felé 27 sítása ma is alapvető érdekünk. A folyógazdálkodás azonban nem külön út, hanem a 19. cikkely szerinti hozzájárulás a Közösség vízgazdálkodási szabályainak fejlesztéséhez. Másodlagosan „erőforrás-gazdálkodási" indokoltsága is van hazánkban a folyógazdálkodásnak. Korlátozottak a vízgazdálkodási tervezésre fordítható szellemi erők és anyagi eszközök (adatgyűjtés, feldolgozás, elemzés, egyeztetés, dokumentálás, stb.). A magyar vízügy eddigi legnagyobb méretű szellemi vállalkozása a második Vízgazdálkodási Keretterv (1965.) volt. Az alapozó tanulmányok (eredményeik ma a Hidrológiai Atlaszokban és Tanulmányok sorozatban lelhetők fel többek között), az Országos, illetve a Vízgyűjtő Területi Tervek kidolgozása - a mainál jóval erőteljesebb vízügy szervezettel - közel egy évtizedig tartott. A Tisza-vízgyűjtő - több, mint öt évig munkált - ötoldalú Kerettervének legnehezebb feladata a módszertani és a terminológiai egyeztetés volt. Jelenleg az elsőrendű feladat a szemlélet- és módszer- váltás gyakorlati eredményeinek bemutatása; erre a hosszú időt kívánó tervező munka nem alkalmas. A folyógazdálkodási tervezés megalapozza az időszerű folyószabályozási feladataink korszerű megoldását és számottevően támogatja a Keretirányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozását. Az EU Keretirányelvet a folyók minőségével kapcsolatos problémák gyarapodása hívta életre, és a „törvényhozók" szándéka szerint a szabályozás a rendszeres felülvizsgálatok eredményeinek megfelelően fog illeszkedni a vízviszonyok alakulásához. A szándék határozottságát jelzi példaként az Európai Közösségek Bizottságának az „Árvízkockázatok kezelésére" vonatkozó közleménye is (COM 2004/472). Megállapítja a Bizottság, hogy az ezredvégi árvizek új közösségi feladatra hívták fel a figyelmet. Az árvízi veszélyek, kockázatok potenciálisan alááshatják az EU fenntartható fejlődésre irányuló erőfeszítésének sikerességét. A Keretirányelvvel az EU ugyan teljes egészében átstrukturálta a vízvédelmi politikáját a folyók jó ökológiai kémiai állapotának megkövetelésével, az árvízi kockázatok enyhítése azonban nem elsődleges célja a szabályozásnak. A Bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy szorosabban működjenek együtt, és valósítsanak meg egy árvíz-megelőzési és -védelmi cselekvési programot. A Bizottság gondoskodik továbbá arról, hogy minden EU politika járuljon hozzá az árvízvédelemhez. A határvízi együttműködéseink eredményei egyértelműen igazolják, hogy lépéselőnyben vagyunk, és a rábai folyógazdálkodási kísérlettel példát is adhatunk az árvízvédelmi, valamint az ökológiai követelmények nemzetközileg egyeztetett, harmonikus kielégítésére. 2. Az ökológiai szempontok érvényesítése a folyógazdálkodásban A folyók, mint a Föld természetes alapelemei, az emberiség közös vagyonába tartoznak. Olyan tőke a folyó, amelynek hozadéka a mindenkori nemzedéket illeti meg, azzal a kötöttséggel, hogy gondoskodnia kell a tőke hiánytalan örökölhetőségéről. A folyók vizüknek és (nagyvízi) medrüknek a rendszere, amelynek anyag-, valamint energiaforgalmát a vízgyűjtőterületnek nemcsak a természeti, hanem növek-